Visky András

Díjazott mű: Kitelepítés

Kiadó: Jelenkor Kiadó

Díj: Artisjus Irodalmi Díj – PRÓZA kategória

Csendes szenzáció történt 2022-ben: megjelent a Kitelepítés című regény, amelyet a kritikusok Dosztojevszkij Karamazov testvérekje, Kertész Imre Sorstalansága meg Pilinszky János Apokrifje mellé helyeztek. Persze, nevezhetném az eseményt hangos szenzációnak is, és ez sem lenne jogtalan: Visky András interjúk sorát adta, meghívásoknak tett eleget szert Magyarországon és Erdélyben, a tavalyi évet értékelő irodalmárok a listáik élére tették a könyvet, megrendültségről, az újraolvasás szükségességéről, a művészet nagy eseményéről adtak hírt.
Visky András, aki 1957-ben született, Kolozsváron élő költő, író, dramaturg és egyetemi oktató, egész életében ennek a regénynek a megírására készült – minden műve a Kitelepítéshez vezető útja egy-egy állomásaként fogható fel. Pontosabban annak a visszaútnak egy-egy állomásaként, amelynek során eljutott családja és önmaga múltjához. Az 1958-as évhez, meg az azt követő néhányhoz, amikor református lelkész édesapját börtönbe zárták, nem sokkal később pedig őt magát, édesanyjával és hat idősebb testvérével együtt, egy romániai lágerbe telepítették, ahol aztán közel öt évig élt. Önéletrajzi próza, amely mégis fikció; a fogság regénye, amely voltaképpen a szabadságról szól; kivételesen lírai epikus mű, egy kisgyermek és az ő felnőtt énje közti párbeszédből megszületett szövegfolyam.
Ahogy az emlékek töredékesen maradnak meg egy kisgyermekben, úgy épül fel apró részekből ez a regény – szerkezete a Bibliára épül, az egyetlen könyvre, amelyet a fogságban olvasnak és felolvasnak a család tagjai. 49 fejezetből, 822 bekezdésből, azaz „versből” áll a Kitelepítés, amelyben a Biblia egyfelől háttérszöveget, talapzatot és értelmezést ad, másfelől otthont az otthontalanná tett családnak: „nekünk ez a könyv az egyetlen otthonunk, mutatta fel Anyánk a Szentírást, mialatt az egyre erősödő szélzúgás betöltötte az egész barakkot”.
Nem lényegtelen, mi mindent írt, dramatizált, kutatott mindezidáig Visky András – és háttérbe szorul mégis sok és fontos alkotása, mivel minden a Kitelepítés árnyékába kerül. Visky meg tudta csinálni azt a könyvet, amelyre egész írói pályáján készült, talált hozzá nyelvet és formát, felidézett, megformált és keresett hozzá emlékeket, teremtett emlékezetes irodalmi alakokat, nehezen felejthető családot és lágerközösséget. Mert hiába az ő családja ez, most már az olvasóké is – a személyes története pedig arra késztet minket, kezdjünk beszélgetni a regénnyel, gondolkozzunk vele együtt sorsról és megbocsátásról, bosszúról és szerelemről, erőről és gyengeségről. Ahogy a kötet egyik kritikusa, Jánossy Lajos fogalmazott, a mélypont ünnepélyéről valló krónika ez. A mélyről a magasba ért Visky András a Kitelepítéssel: az Artisjus-díjjal köszönetünket és elismerésünket fejezzük ki ezért a megrendítő, kivételes regényért.

A laudációt írta: Szilágyi Zsófia

Fotó: Labancz Viktória