Vinczey László

Vinczey Lászlót zenei érdeklődése már hatéves korában zeneiskolába vezette. Onnan ívelt fel ilyen irányú tehetsége az első zenei kompozíciók felé. A sors úgy hozta, hogy Magyarádi Jenő, a híres nótavers-költő a szomszédjukban élt, és ő írta az első szövegeket zenéire. László aktív zongorista lett, kísérte az énekeseket, akik örömmel énekelték szerzeményeit. Később több tévé- és rádiócsatornán lettek hallhatóak szerzeményei, több nótaversenyen díjazták szerzeményeit. 

Tartalmas zenére épített nóták sorát adta az énekeseknek és a közönségnek. Nem a mennyiségre, a minőségre, a tartalomra törekszik. Egyre többen éneklik szerzeményeit. A legutóbbi Budapesti Magyarnóta Olimpiára csak két új dallal pályázott, de Szénásszekér című dala a csárdás kategória első helyét, amíg az Asszony kell a házhoz a kategória második helyét érte el, mindkettő László Mária szövegével.

A magyarnóta nemzetünk egyik kulturális alappillére, hiszen gyerekkorunk óta szép magyar dallamokat, nemes és nemzeti érzelmű szép szövegeket rejt az itt született emberek szívébe, s egy életen át nagy érzelmekkel tölt a lelkükbe. Nem csoda, hogy ha a világ öt földrészéről valahol találkozik öt magyar ember, beszélgetnek a múltról, a „gyökerekről”, egy óra múlva már előkerül a régi dallam és a kérdés: „Emlékszel, amikor azt énekeltük szüleinkkel, barátainkkal, hogy…” – és együtt szólal meg bennünk a múlt, az emlék, a lélek, ami nem más, mint a kedves, régi hungarikum: a magyarnóta.

A laudációt írta: Éliás Tibor