Hegedűművésznek készült, volt egyszemélyes zenekar, énekelt szólóban és vokálban. A Zeneakadémia elvégzése után az elektronikus zenét, és ezzel párhuzamosan a lengyel nyelvet és irodalmat tanulmányozta. Beszél lengyelül, franciául és angolul. Vezet és vezetett osztályt a Magyar Rádióban és Televízióban, rendezett felvételeket és botrányokat. Ez utóbbiakat mindig a zenei szakma méltatlan körülményeinek javítása érdekében. Nem teketóriázott, ha némaság és véleménynyilvánítás között kellett választani: szókimondása nem mindenkinél talált tetszésre. Csak a zenéjéhez közelítek mindezzel: ez a karakánság, egyenesség a legjellemzőbb minden ténykedésére. Bármit ír: lehet lírai dal, vérbő musical, karakterdarab, vagy versenymű, valamennyiben félreismerhetetlenek jegyei: -összhang az ész és érzelem között, -igényesség, -határozott egyéni hang. Szívhez szóló és okos, szabad és rendezett. Meghökkentően, az érdességig őszinte és szemérmes. Csak azokba a titkaiba lehet bepillantani, ahová ő engedi. Beskatulyázhatatlan. Véletlen egybeesés: most ünnepelte születésnapját. A szokásos köszöntés így hangzik: „bis hundertzwanzig”. Artisjus-életműdíjat kap, amit talán most nevezhetnénk „féléletmű-díjnak.