Vajda Gergely

Díjazott mű: Esterházy Péter: Fuharosok – kamaraopera szopránhangra és kamaraegyüttesre

Vajda Gergely művének legelső, 2020 márciusára – sőt, közvetlenül a lezárások előtti napra – meghirdetett  koncertszerű előadását beárnyékolta a járvány pánikja és a hirtelen leszűkített nézőszám. A színpadi bemutató viszont 2021 októberében az újraindulás reményében zajlott – az oltások birtokában bátrabb volt már a közönség és a MüPa Fesztiválszínháza bőven megtelt a találkozásra, művészi élményre és újdonságokra vágyó nézőkkel.

A zaklatott körülmények azonban ekkor is felerősítették Esterházy Péter 1983-ban írt regény-balladájának üzenetét: a kiszolgáltatottságunkban is élni akaró emberséget, a szeretteinkbe való kapaszkodás szorongásainkat is enyhítő lehetőségét. Pedig ez a mű nem az élet szépségéről, hanem a néha feldolgozhatatlan szörnyűségekről szól. Vajda zenéje azt teszi, amit minden kiváló drámai érzékkel rendelkező zeneszerző operája megvalósít: a zene segítségével átélhetőbbé teszi a történetet, a fiatal lány ártatlanságának durva elvesztését, a szörnyű emlékek újra-elmesélés általi feloldását, lelki feldolgozását.  Művének dallamossága és hangszerelése a kamaraegyüttes szűkített kereti között is sokszínű, az énekszólam természetes hajlékonysággal oldja meg magyar nyelvünk prozódiájának minden zeneszerző számára kihívást jelentő feladatát. Zsófi monológját a zene nem kommentálja vagy ábrázolja, hanem körülveszi és hozzáad még egy olyan réteget, amelyet a szavak már nem tudnak kifejezni. Az operai monodráma műfaj korábbi jelentős példáihoz, azaz Schönberg Erwartungjához, Poulenc: Emberi hangjához és Menotti Telefonjához hasonlóan az Esterházy-történetben lévő erőt nemcsak felerősíti, hanem zenei élménnyé is alakítja a szavak és mondatok varázsát. A Fuharosok minden üteme megérdemli, hogy a mű tartósan a zenés színházak műsorán maradjon.

A laudációt írta: Szitha Tünde

Fotó: Labancz Viktória