„Számomra újszerű, ismeretlen érzés, méltatni valakit, akinek eddig nemigen ismertem a munkásságát és most elsőre azt mondanám, a dalok szövegeinek íróját leginkább az elmúlás keserű romantikája ihleti meg, és ezek tükröződése a szövegekben játékosan és letisztulva keserédesen harmonizálnak a dalok zeneiségével és a szerző előadó hang karakterével. A másik a már az előzőből következő életérzés a beteljesülés, illetve a be nem teljesülés örökös rejtélyes hullámzása. A végtelenben álmodás helyett a realitások elfogadása mellett, a remény, hogy talán mégis újra lehet valaminek értelme, ami már egyszer, vagy eleve elveszettnek tűnik! Van benne egy kis naiv báj és keserédes diszkrét odamondogatás, nem hétköznapi, de nem is körmönfont tálalással. A dalok meghallgatása után ez a kép alakult ki bennem és nagy tisztelettel ajánlom Őket mindenki figyelmébe!
Egy részlet a Voltak órák dal szövegéből:
„És voltak esték, amik a végtelent keresték, színevesztett pokrócokon álmainkat lesték.
De végül szerteszálltak, végleg tovább álltak, csak néhány fosztott emlék, amit itt hagytak a mára.
Csak a nevetés marad, vele meg a feledés szalad előre, neked is épp az a féktelen érzelem veszett el belőle.”
A szerző-énekesnő, egy nehéz világban ír magyarul szövegeket egy olyan műfajban, ahol eleve az angol a megszokott. Miközben Pop előadóink egyre inkább, előszeretettel preferálják a külföldi érvényesülés reményében az Angol nyelvet, akkor jön a széllel szemben egy Jazz Énekesnő és megírja a szövegeit magyarul.
Én a magam részéről ezt szeretném kiemelni és remélem a jövőben is akadnak követők bármelyik hazai zenei műfajban, hiszen ezek a dalok felcsendülnek a kis klubokban és a nagy színpadokon egyaránt, de hallhatta Őket a közönség a Művészetek Palotájában, remek hangulatú koncerteken is”.