Díjazott mű: Passacaglia della Morte
Tornyai Péter fiatal kora ellenére már sok fontos művet adott nekünk. Ezek száma az elmúlt évben ismét gyarapodott eggyel: Passacaglia della morte című, monumentális kantátájával, amely női és férfi hangra, valamint csellóra készült.
Tornyai már második alkalommal hajtja végre azt a bravúrt, hogy kevés előadóra ír nagyszabású, megrázó tartalmú művet, amely az előadóktól maximális koncentrációt és beleérző képességet igényel. A 17 tétel Jób könyvének részleteire készült, a szövegek tíz különböző nyelven szólalnak meg, ezzel is aláhúzva a mű egyetemességét.
A mű számos „áthallást”, kapcsolódási pontot tartalmaz olyan kompozíciókhoz, melyekben szintén megjelenik a halál elkerülhetetlenségének gondolata, elég csak a Bach által feldolgozott híres koráldallamra, vagy Kurtág: Bornemissza Péter mondásainak emblematikus Virág az ember tételére gondolni.
Tornyai darabjának központi szimbóluma a tiszavirág, a közeli elmúlás jegyében világra jött élet jelképe, amely a mű három tételének is címe. A múlandó élet gyötrelme Jób keserű szavaira rímel: „Miért nem haltam meg már az anyaméhben? … Most feküdnék, és békében lennék.”
A laudációt írta: Tihanyi László