Szűcs Teri

Díj: Artisjus Irodalmi Díj – Próza
Díjazott mű: Visszatért hozzám az emlékezet. Demencia és Óperencia
Kiadó: Magvető

Az autofikció egykoron fikció volt, tán a romantikáig a szerző azt igyekezett bizonygatni, hogy amit leír, mind hiteles, ez az igazság, minden pontosan így történt. Aztán jött a képzelet ereje, harcos indulattal megkülönböztettek szerzőt és elbeszélőt. Végül úgy beömlött az irodalomba a valóság, hogy kompenzálni kell.

Most ott tartunk, hogy Szűcs Teri kiadója, a Magvető azt hangsúlyozza a Visszatért hozzám az emlékezet című prózakötet első fülén, hogy ugyan a szerző akkor kezdett el naplót írni, amikor az édesanyjánál demenciát diagnosztizáltak, ennek ellenére a regénnyé összeálló naplók és esszék gyűjteménye nemcsak megrázó tanúságtételként olvasható, de a „közösségi emlékezet megteremtésére tett kísérlet is”.

Nem cáfolni szeretném az értelmezés tágítási lehetőségét, inkább megnyugtatni az olvasót, hogy Szűcs Teri könyve akkor is elég lenne az Artisjus prózadíjára, ha nem bontaná ki a háttérben – többek között – a leningrádi gyerekkorát, az ottani orosz, zsidó, szovjet identitások kusza szövedékét. Mert a visszaemlékezek talapzatán ott álldogál a társas magány, az otthonápolás gyötrelme. A leépülés aprólékos, érzékletes leírása pedig túl van a demencián, de még az Óperencián is.

A valóság irodalom akar lenni, csak hagyni kell neki; Szűcs Teri ezt példamutatóan megcsinálta, 2025-ben övé a prózai Artisjus-díj.

A laudációt írta: Grecsó Krisztián