Szolláth Dávid

Díjazott mű: Mészöly Miklós

Kiadó: Jelenkor

Díj: Artisjus Irodalmi Díj – TANULMÁNY kategória

Az már eleve érték, ha könyv születik Mészöly Miklós prózájának egészéről. Az meg csak tovább növeli az értéket, ha ennek a könyvnek a szerzője úgy beszél az egészről, hogy közben hangsúlyozza a részek különbözőségeit is. Tulajdonképpen csak ezt hangsúlyozza. Hogy éppen attól egész, hogy sokféle. Hogy a sokféleség jó tulajdonság. Mégpedig a jó tulajdonságok egyik legjobbika. A szépirodalomban mindenképpen. Meg azon kívül is. A jó olvasó pedig szereti ezt a jó tulajdonságot. A sokféleséget. Bár ebben az értelemben nem mindenki jó olvasó.

Mindenesetre Szolláth Dávid, ebben az értelemben, nagyon jó olvasó. Meg sok más értelemben is. Például abban, hogy sokféleképpen műveli a sokféleség szeretetét. Megmutatja a Mészöly-pálya különböző szakaszaiban – részben külső, de leginkább belső okok miatt – fellelhető változatok mindegyikét (illetve a hozzájuk való közelítés változatait). Nem válogat közülük, mint Szent Pál szerint a szeretetlen szívűek. Vagy mint elkényeztetett anyám tyúkja a kendermagban. Pedig tényleg el van kényeztetve. Hiszen keresve sem találhatna a huszadik század második felének magyar irodalmában jobb életművet a sokféleség iránti érzékenysége gyakorlásához, mint a Mészölyét. Úgy is mondhatnám, hogy egy ideális párkapcsolat rejtelmeibe pillanthatunk bele a Mészöly Miklós című monográfia végigolvasása során. Amelynek kiegyensúlyozottan lelkes szerzője tehát nem válogat az életmű epikai változatai között, az 1942-es Koldustánctól az 1976-os Filmen át az 1995-ös Családáradásig, hanem követi őket. Természetesen időrendben. De nem mechanikusan és ideologikusan. Hanem dinamikusan és (ha nem is erotikusan, de) hermeneutikusan (ami lényegében ugyanaz). Vagyis nagyon sokféle megközelítésmódot alkalmaz, szövegelemzéstől hatásvizsgálaton át kultusztörténeti leírásig. Mindeközben rugalmasan használja az értelmezés szempontjait, például az epikai „integráció” és „dezintegráció” változó arányokban működő fogalompárját.

Hálát adhat az olvasó az irodalomtörténészek istenének, hogy monográfiányi bepillantást nyerhet egy ideális párkapcsolat anatómiájába.

A laudációt írta: Bazsányi Sándor

Fotó: Kiss Albert