Száz Pál

Díjazott mű: Fűje Sarjad Mezőknek
Kiadó: Pesti Kalligram

Díj: Artisjus Irodalmi Díj – PRÓZA kategória

Száz Pál egészen különös regényt írt, amely minden szempontból meglepte irodalmi közvéleményünket – a meglepetés azonban nagyon komoly örömöt és elismerést is hozott magával. Száz Pál egy szlovákiai magyar falu nyelvjárásában írta könyvét: e nyelvnek írott változatához lassan szokik hozzá az olvasó, ha viszont már – egy-két lap után – hozzászokott, elragadtatással olvashatja az archaikus, sok idegenséggel, de még több megragadó ismerősséggel beszélő nyelvet. Archaikus világgal találkozunk itt, amely a füvek, fák népi ismeretére, a füvekkel, fákkal együtt élő, azokat gyógyításra és varázslásra használó nép mágikus világképére épül. E világban aztán kibontakozik előttünk egy kis falu népének rettenetes huszadik századi sorsa, a szerencsétlen, megnyomorított emberek saját szavaikkal elmesélt szenvedéstörténete, ami a határ ide-oda mozgatásából, a háborúk fenyegetéséből, a kitelepítésekből, a nemzetiségi-nyelvi elnyomásból, s hazug politikai ígéretekből eredően a falu minden tagjának, öregnek, fiatalnak, férfinak, asszonynak meghatározta, s tönkretette életét, ugyanakkor azonban megőrizte a természet csodáiba vetett mitikus hitet is. Olyan, egyszerre fantasztikus és rémítően realista mágikus népi elbeszélések bontakoznak ki szemünk előtt, melyeknek a mai irodalomban aligha találjuk párját: e könyvben a világ posztmodern szemlélete archaikus beszédmódot talált magának; Száz Pál a rendkívül bonyolult elbeszélést visszavezette a paraszti történetmondás közvetlenségéhez; s ezáltal olyan magas irodalmat hozott létre, amely csak rácsodálkozó elismerésünket érdemli meg.

Írta: Margócsy István

Fotó: Somay Márk