Az év zeneszerzője díj kitüntetettje idén két nagyon fontos, kerek jubileumot ünnepel. Az egyik a zenekarának (Magna Cum Laude) 20 éves évfordulója, a másik pedig – talán nem bántódik meg, ha megosztjuk másokkal is – életének 50. éve.
A kiváló gitáros és dalszerző a kezdetek óta lelkesen és a szó legszorosabb értelmében a legnagyobb természetességgel írta dalait. A gyulai ’48-as klubba járva szívta magába a ’90-es évek első felének legmenőbb zenéit. Akkor még a Mink nevű helyi, de figyelemreméltóan bátor és kísérletező együttes gitárosa és dalszerzője volt. Minden addigi és utána következő formációban övé maradt ez az alkotói poszt.
És azóta is, mintha számára nem létezne a kor szava, a divat, a trendek. Az anakronizmus nyomai ennek ellenére sem jelennek meg művein. Talán nem is gondolt arra soha, hogy jönnek még idők, amikor a melódiára, a harmónia játékosságára már nem lesz igény. Ezzel a rendíthetetlen, mindenre nyitott és minden sajátját szívvel átadó hozzáállással születnek számai, amelyekből több is az utóbbi 20 év hazai slágerirodalmának megkerülhetetlen mérföldkövévé vált. A Vidéki sanzon triviálisnak tűnő, mégis egyedi akkordköre, vagy a Pálinka dal összekacsintó zenei szarkazmusa mellett a fesztiválhimnusszá vált Színezd újra mind az év zeneszerzője változatos alkotói egyéniségét igazolja.
A 2018-as év termésében is ugyanaz a lelkesedés és szerzői termékenység mutatkozik meg, ami ifjúkorában jellemezte. Csak a tavalyi évben két kiemelkedő slágert (Gyerünk tavasz, Mit ér?) adott nekünk az év minden tekintetben megérdemelt Artisjus-díjas zeneszerzője, Szabó Tibor.
Írta: Czutor Zoltán
Fotó: Somay Márk