Solaris: Marsbéli Krónikák 2014

Ezerszer elcsépelt frázis ma már a nagy nemzetközi áttörést emlegetni egy-egy csapat kisebb külföldi sikerei alapján, de a külföldi siker valódi mérete ma az internet korában már meglehetősen könnyen nyomon követhető, elég csak megnézni a zenekar Youtube-os videói alatt a kommentek nyelvét. Nos, irtó kevés olyan zenekarunk van és volt, amelyiknek bármely találomra kiválasztott videója alatt hemzsegnek a külföldről érkezett kommentek, gratulációk. Én saját harctéri tapasztalatom miatt is igazán sokra tartom az efféle eredményt, különösen akkor, ha mindez úgy sikerül, hogy a zenekar nem is költözik el Magyarországról, és ha a nemzetközi sikerek mellett itthon is kimondottan népszerűek tudnak lenni. Persze az Artisjus Év Produkciója díjat nem a külföldi népszerűség, sőt még csak nem is az itthoni alapján ítéljük oda. Nem az dönt, hogy ki mekkora stadiont vagy hány egymás utáni teltházas Aréna koncertet hozott össze, de bizony a szempontjaink között szerepel az is, hogy ne csak művészileg legyen formabontó, izgalmas, és színvonalas, hanem képes legyen tömegeket megmozgatni, és a helyszín is nívós legyen. Ezen kívül az sem árt, ha az esemény egyszeri és megismételhetetlen valamilyen szempontból, lehet ez búcsú vagy jubileumi koncert. A szóban forgó produkció hál’ Istennek az utóbbi kategóriába esik, azaz jubileumot ünnepel. Tisztelt egybegyűltek, hadd jelentsem be, hogy a 2014-es Év produkciója a Solaris zenekar „Marsbéli Krónikák 2014” című Művészetek Palotájában rendezett koncertje volt, mely a legendás space-rock lemez 30-adik születésnapját ünnepelte meg, és amelyen a 84-es lemez szerzeményei mellett felcsendültek a tavaly megjelent második rész vadiúj dalai is.

2007 Decemberében a dobos Gömör lászló azt nyilatkozta az Alternative Press magazinnak, hogy pár sikertelen újraalakulási kísérlet után nem tartja valószínűnek, hogy a Solaris újrainduljon. Szerencsére nagyot tévedett, mert azóta számos koncertet adtak itthon és világszerte, és tavaly megjelent a legendás 84-es Marsbéli Krónikák folytatása a Marsbéli Krónikák 2. Az egyik legjobb fokmérő, az Amazon – szintén túlnyomórészt külföldi – vásárlói kritikái alapján jól sikerült a folytatás, mert 90%ban „masterpiece” vagy „excellent” minősítést adtak rá és az első rész méltó folytatásának tartják.

A zenekar 1980-ban alakult egyetemi barátokból, akiknek közös szenvedélye volt a progresszív zene és a science-fiction. A nevüket és több munkájuk címét is különböző sci-fi regények és filmek ihlették. A műveik nagyrészt instrumentálisak, csak néha bukkan fel benne effektezett magyar szöveg, amit sokan külföldön képzeletbeli mars-nyelvnek hittek. „A fuvola, szintetizátor és a gitár viszik a fő dallamtémákat, de a hangsúly nem ezek szólóin, hanem az alkalmazásuk megfelelő egyensúlyán van,  amit az egyes darabok építkezésében betöltenek.” – bármit is jelentsen ez a Wikipédiáról szabadon fordított jellemzés, az biztos, hogy zenéjük nem a megszokott poprock sémákat követi, de még csak nem is egyszerűen a progresszív rock bevett elemeit használja, hanem a klasszikus zenétől, a hang generáláson át effekteken keresztül mindent, amit csak a zenei ínyencek megkívánhatnak.

Szabó Áron Vasaló