Ha az a feladat jut nekünk, hogy dicsérjük egyik zeneszerzőtársunk művészetét, voltaképp igen könnyű dolgunk van. Nem kell mást tennünk, mint kiválasztanunk néhány jellegzetes, mindenki által könnyen azonosítható vonását, majd megkeresnünk a legjobb technikát arra, hogy ezeket pozitív előjellel lássuk el. A keveset író szerzőben az időigényes aprólékosságot és gondosságot, a termékenyben a pazarló fantázia nagyszerűségét dicsérhetjük.
Persze még sokkal könnyebb a dolgunk, ha szeretjük is az éppen szóban forgó szerzőt és alkotásait, mert ez hitelesítheti az előbb részletezett szellemi ujjgyakorlatot. Ha a sajátunktól markánsan eltérő személyiséget dicsőítünk, különösen hatásos, ha úgy tesszük, mintha irigyelnénk a miénktől különböző tulajdonságokat.
Az elmondottak ellenére reménykedem benne, hogy elhiszik neked, hogy őszintén szeretem és tisztelem a keveset író, aforisztikusan fogalmazó és a nyilvánosságot többnyire kerülő Serei Zsolt barátom zenéjét, és valódi értéknek gondolom lényegretörő fogalmazását, a zenei kidolgozás gondosságát műveiben. Továbbá őszintén irigylem csalhatatlan ízlését, a leírt hangok iránti mély művészi felelősségérzetét, és csodálom kiváló arányérzékét. Tagadhatatlanul nem irigylem viszont azért, hogy ennek a rendkívül értékes művészetnek aránytalanul kevés reflektorfény jut. Ezért külön öröm számomra, hogy most a mi kis világunk pislákoló fénye az ő egyik szép és ihletett kompozíciójára esett, és átveheti érte pályatársai elismerésété jelképező díjat.