„Szíved szerint lehet, elcserélnéd / a bizánci színre a rómait, / holott sziámi ikrek a szabadság
s a kétség / megkapni egyiket a másik nélkül ne hidd!” – írja a magyar irodalom egyik legnagyobb
élő költője, Rakovszky Zsuzsa új kötete címadó versében. A Vita élő időben már a
második versesgyűjtemény, melynek legsúlyosabb témája az idő, az elmúlás, a párolgó jelen,
az apokaliptikus jövő. Rakovszky dédelgeti a múltat, mégsem nosztalgiázik, tárgyszerűen bánik
a jelennel, mégsem tárgyias, tisztán látja a jelenből következő jövőt, mégsem rémüldözik. Kidolgozott
képek, közelik, a hétköznapi élet apró darabjai, mégis egy nagy tabló rakódik össze
végül. Ami egyszerre konkrét, a Képtár ciklusokban továbbírva a Fortepan verseit, és persze
elvont, továbbgondolva akár az Idők jelei című történelmi tablóját is.
Rakovszky első verseskötete, a Jóslatok és határidők 1982-ben jelent meg, és mintha ez, a
tizenegyedik darab arra is felelne. Oda, a fiatal költőnek üzenne a mai, beérkezett, mégis szelíd
hangú alkotó, akinek alázata nem jelenti azt, hogy ne látná, hol él. „Ahol cézár, celeb, Batman
– minden lehet / idő s test börtönébe nem zárja börtönőre. / Mert a valóságnál nincsen
kegyetlenebb / csapás annak, aki nem kér belőle.”
A laudációt írta: Grecsó Krisztián
Fotó: Labancz Viktória