Rocktérítő, majd hittérítő, kinek a létidő lett a téridő. Míg az undergroundot a kor neurotikussá tette, ő fejet hajtott, és halkan mondott egy áment. Vele jött el a rap-korszak hajnalán a fénykör, majd a trollkorszak alkonyán a fénykor. Neki már nem a divat mondja meg, hogy ki vagy, de nekünk ő teremt divatot a dalból, s ugrál játékosan és szabadon a szavakon, mint éhező, aki szomjazó, a nem képmutató népkutató. Ő jobban tudja. Ezt is, meg Azt is. És ontja, és adja, és áldja. Szereti Pestet, én meg szeretem, ahogy szereti. Mert a szövege egy szövet, amivel vall, tükröt tart és vezekel, miközben oda vezet el, ahol hitünk veszett el, de sorai által megújul. Ahogy ő is, évről évre. Vártunk már a falon e névre, mert itt a helye. Régóta. Hát köszöntsük őt, ki minden nap köszönt és köszön, mert éli, hogy mi a köszönet. Emiatt tart szóközöket s érlel szavakat varázzsá benn. Az év szövegírója: Pajor Tamás. Ámen!
Orbán Tamás