Nádasdy Ádám

Díjazott mű: Dante Isteni színjátékának fordítása

Kiadó: Magvető

Díj: Artisjus Irodalmi Nagydíj

Bárcsak történhetne ilyen irodalomtörténeti mértékkel mérhető csoda a Szigeti veszedelemmel vagy a Bánk bánnal is. Hogy Nádasdy Ádám lefordítja. És persze nem nyelvek közti irány számít, hogy honnan hová, vagyis hogy magyarról-magyarra, vagy Dante Alighieri 1321-ben befejezett komédiája esetén, olaszról ide, hanem, hogy a nemlétből, az olvashatatlanságból, az érthetetlenségből a kortárs szemmel is olvasható, szórakoztató, és felemelő textus irányába mozduljon el a szöveg.

Nádasdy Isteni színjátéka érthető és szórakoztató. Egy közel hétszáz éves, versben elmondott pokoli road-movie esetében ennél többet talán nem is kell elmondanunk. Nádasdy gördülékeny, finom, mai magyar nyelven mesél, a szöveg mégis költői, drámai jambusai az első oldalak után feledtetik a gimnáziumban gyötrelmesen magolt tercinákat.

Legnagyobb leleménye mégis az, hogy moderné olvas egy keresztény bedekkert, áthidalja azt áthidalhatatlannak tetsző távolságot, hogy Dante leírhatónak gondolja a világot, hogy nevelni, tájékoztatni akar, egy megváltozott világparadigma teremtésmítoszához akarja igazítani a kor tudását, és persze megírni a saját sértettségét, kibeszélni haragosait, eladni a pletykáit.

Nádasdy új műfajt is teremt. Fordítói lábjegyzeten én korábban soha nem nevettem, sőt, bevallom, el sem mosolyodtam, de az ő bájos, a szöveget szolgáló kíváncsiságának nem lehet ellenállni: legyen szó révészekről, melegekről vagy hódokról.

Nádasdy Ádám nyolc éves gigászi munkája, Az Isteni színjáték magyarítása kizökkentette a magyar irodalmi hatástörténetet, új medret váj, mert miatta a Dante olvasás kikerülhetetlenül része lett annak, ahogy magunkra nézünk, illetve, ahogy a mai magyar irodalom lát minket, és ennél többet költő, fordító nem is remélhet. A 2016-os év Artisjus Irodalmi nagydíjasa a néhány napja hetvenedik születésnapját ünneplő nagyszerű magyar író, Nádasdy Ádám.

Írta: Grecsó Krisztián

Fotó: Fegyverneky Sándor