Markó Béla

Díjazott mű: Bocsáss meg, Ginsberg
Kiadó: Pesti Kalligram

Díj: Artisjus Irodalmi Díj – KÖLTÉSZET kategória

A könyv öt ciklusra bomlik, ezeket – a kötet élén – egy Erdélyi dal című mottó-vers vezeti be. Markó Béla új versanyaga a számvetés, összegzés, egzisztenciális leltározás igyekezetével veszi számba egy elmúlt rosszabb, de mégis szebb reményekre jogosító kor elmúlását, és egy szabadabbnak rémlő, de ezer bukástól, árulástól, fájdalmas kudarctól és felfoghatatlan elromlástól meghitványodott jelen tényeit. A költő felidézi a diktatúra idején melengetett, amolyan lappangó nagy várakozások mámorát, a mámor mögötti sokszorosan tragikus életvalóságot, a remények illúziókká vedlésének gyötrő folyamatait, az erdélyi létezés hovatovább öröknek tűnő tehertételeit, a változékony változhatatlan grimaszait, s végül mindazt, amit a nehezen viselhető kisebbségi sors egy latolgató, erkölcsi mércékhez szívósan ragaszkodó, a hitet hiedelmekké torzítani nem hajlandó öntudat szívben összezsúfol.

Markó Béla nemcsak gondolatgazdagságával, formai sokrétűségével, a kisebbségi sorsban is egyetemes szempontokat hangsúlyozó látásmódjával győzi meg az olvasót, hanem magasrendű művészi autonómiájának hitelével is. Ritka példáját nyújtja annak a szellemi típusnak, amely a politikai becsületességgel végzett nyilvános szerep lezárása után képes volt a verbális közéleti „kéregbeszéd” síkjáról a személyes hangütést sem restellő, az egyén nyomorúságát és hitbéli gyötrelmeit is megszólaltató beszéd magasába emelkedni. Markó Béla politikai szerepvállalása előtt is jóravaló költőként él az emlékezetben, – de nagy költővé csak az utóbbi esztendőkben érett. Ennek a bámulatos metamorfózisnak, emberileg és művészileg is minőségi emelkedésnek nem utolsó tanúbizonysága a 2018-as Kalligram-kötet, a Bocsáss meg, Ginsberg.

A kuratórium – hadd említsem végül – abban a szerencsés helyzetben volt, hogy egy határainkon kívül élő magyar költőt nem csupán a „nagytestvéri segíteni-akarás” örvén díjazhatott, hanem úgy, hogy tudatában volt: Markó Béla költészetében az összmagyar költészet egyik magas vonulata kezd véglegesülni.

Írta: Báthori Csaba

Fotó: Somay Márk