Lányi András

Díj: Artisjus Irodalmi Díj – Esszé, kritika
Díjazott mű: Búcsú a tizenkilencedik századtól
Kiadó: L’Harmattan

Lányi András a reformkor nagy alakjainak sorsát, műveit, utókorát elemzi ellentmondásokat kedvelő futamokban, lehetetlen kihívásokra bogozódó létüket taglalja izgalmas és irgalmatlan igazságkereséssel és felelősségtudattal. Bár azt állítja, hogy tizenkilencedik századi örökségünk elavult – mert „olyanok maradtunk, amilyennek a reformkor héroszai kitaláltak bennünket” –, mégis képes az ellenkező hatást kelteni: hallatlan érzékenységgel ábrázolja például a „posztmodern Széchenyi” szélsőségek közt fejlődő, fantazmagóriák sorával nyűgöző személyiségét, magyar elmaradottság és európai távlatok közt vergődő igyekezetét.

A kötet széles kitekintésű írásaiban a magyar 19. század olyan alakjai lépnek szemünk elé, akik a vereségek megnyerhető, titokzatos tartományaiban tudtak, ha nem is sikert, de eredményt, ha nem is életükben, de legalább utókorukban, ha nem is a valóságban, de a magasságban megvalósítani.

Lányi András gondolkodásának egyik rokonszenves vonása, hogy negativitás melletti szavazati készsége is mintha a történelem és irodalom másik, rejtett és pozitív arcát villogtatná; kiábrándultsága nem végleges, melankóliájában nem téríthetetlen. Szabadon mérlegelve, előítélet vagy gátlás nélkül ír, így az olvasóban a rokonszenvező figyelem, a lelkesedő kíváncsiság állapotát tudja megalapozni. Én azt hiszem, Lányi búcsúzkodása a nagy századtól valójában ideiglenes, és épp ellenkező eredmény útjait nyitja meg. Nemet mond, de igenek panorámáját vetíti elénk. Könyvét olvasni élmény, kiteljesedés, szellemi gyógyulás.

A laudációt írta: Báthori Csaba