Ladik Katalin

Díjazott mű: A víz emlékezete

Kiadó: Pesti Kalligram

Díj: Artisjus Irodalmi Díj –LÍRA kategória

Laudáció (szerző: Báthori Csaba)

A legjobb azonban a víz, sóhajt gyönyörrel már a görög Pindarosz magasztaló áhitattal, ha vizekre pillant, – az univerzum felkorbácsolja a tengert, melynek hullámai sötétséget és gyönyört idéznek elő az asszonyok ágyékában, állapítja meg huszonegyedik századi erotikus megilletődéssel Ladik Katalin, az ő – A víz emlékezete című – verseskötetét jutalmazzuk idén.

Miért éppen őt? Miért ezt a könyvet?

Ladik a víz statikus birodalmait, villogó formáit, különböző halmazállapotait, szerves élővilágát, kozmikus tükörrendszerét, ezerszeresen életet foganó létmódjait, mondhatni: a víz életrajzát, fáradhatatlan-dinamikus formaváltásait és örökkévalóságát, az emberi eszméletet nyűgöző hatalmát mutatja fel robbanékony költeményeiben. Vibráló szabadversek ezek, régiek és újak, logikai menetet nem is színlelő, csak a szökellés törvényeit tükröző, erotikus érintésekkel és boszorkányos képzettársításokkal elzuhogó rajongások. Miért épp őt?

Hármat emelek ki.

Azért, mert visszaadja a vastitas, a hatalmas természeti kiterjedések iránti érzékenységünket.

Aztán pedig azért, mert (ahogy maga a költő mondja a keringő hattyúkról: már egy túlvilági eksztázis feszíti szárnyaikat), ez a költészet egész elemiségével – mintegy a metafizikus bizonyítást pótolva – mindig magas kilátót keres az egész univerzum érzékeléséhez. És közben a legközelebbi anyagi világot is észleli, ahogyan németül mondanánk, wahrhaben, igaznak veszi, átlényegíti. A tenger borvörös volt, mintha nem is az időben, / de egy abroszon loccsant volna ki az örökkévalóság.

Harmadszor pedig azért, mert megújítja és ébren tartja bennünk a klasszikus tartalmakat idéző modernség igényét, azaz: minden rapszodikus futama ellenére megengedi, hogy kijelentéseit régi verstudásunk felől is megközelíthessük. Mintha Origenészt idézné, ezt mondja: az univerzum egyedülállósága / hogy az ógörög egy / sugározza az örök / élő és holt dolgokat. Ugyan lehet tehát, hogy – idézem – ő maga „a magasság hajótöröttje”, de nekünk minden pillanatban segít emelkedni.

Gratulálok Ladik Katalinnak a díjhoz!

Írta: Báthori Csaba

Fotó: Fegyverneky Sándor