Kurtág György

Díjazott mű: Samuel Beckett: Fin de partie – Scènes et monologue

Aligha volt az elmúlt fél évszázadban opera – s talán más műfajban írt zenemű sem –, amelyet olyan nagy izgalommal várt volna a nemzetközi zenei világ, mint Kurtág György Samuel Beckett színművére írt művét. Kétségtelen, hogy a kíváncsiság a körülményeknek is szólt, hiszen kivételes eset, amikor a zeneszerző egy gazdag életmű tapasztalatával, 84 évesen kezd bele élete első operájába. Az igazi érdeklődés azonban magát a művet övezte: hogyan lehet, lehet-e egyáltalán operát írni egy cselekmény nélküli drámából, melyben minden mondatnak sokfelé ágazó jelentése van? Ki lehet-e zenével fejezni az emberi lét és a kultúra végóráit vizionáló becketti gondolatokat? Vajon az eredeti színmű lehetséges értelmezései közül melyiket fogja üzenni Kurtág operája?

A novemberi bemutató után a szem- és fültanúk – közöttük az európai és tengerentúli napilapok kritikusai – álmélkodva ismerték el, hogy Kurtág alkotóereje, zenéjének tágas hivatkozási rendszere és ezerféle árnyalata térben és időben is új dimenziókat adott Beckett mondatainak – operája szerethetőbbé, sőt, talán megérthetőbbé is tette a darab nyomorúságos sorsú hőseit. A milánói Scala ismét zenetörténelmet írt azzal, hogy útjára indított egy remekművet, a világ a magyar szót egy újabb maradandó értékhez társíthatja, mi pedig magyarként örülünk, hogy a mű szerzője most is itt van közöttünk és tovább dolgozik a még befejezésre váró jeleneteken.

A véletlen úgy hozta, hogy Kurtág György operájának jelentős része itt, a BMC-ben készült, itt zajlottak első meghallgatások és próbák is. 2018 szeptemberében – zárt körben, színpad nélkül – ebben a teremben hangzott fel először a teljes mű, hat héttel a milánói bemutató előtt.

Az idei Artisjus-díj átadása most emiatt is különleges.

Írta: Szitha Tünde

Fotó: Felvégi Andrea