Remélem, legalább Kukorelly Endre hibátlanul fújja új kötetének címét, ha álmából ébresztik is fel – nekem mindig figyelnem kell rá, nehogy elrontsam: Mind, átjavított, újak, régiek. A 2014-es, harminc év lírai termését összegző kötetben vannak versek többek közt az 1984-es A valóság édességéből, az Egy gyógynövénykertből, az egyetlen gyerekvers-kötetből, a Samunadrágból, meg a 2001-es Kicsit majd kevesebbet járkálok címűből is. Szó sincs azonban arról, hogy ezek a versek szép, nyugodt változatlanságban, egykori mivoltukban kerültek volna egymás mellé: Kukorellynél a versek mindig élő szövegek, el kell viselniük, hogy a szerzőjük sosem hagyja őket békén, más lesz a címük, új szomszédaik lesznek, máshogy tagolódnak, szavak cserélődnek ki bennük. Hiszen ezek a versek élnek. A versírás ugyanis ennél a szerzőnél élvezet, és Kukorelly azt szeretné, ha a verseinek olvasása is az lenne: tanulmányozhatsz a mostani kötetből sokáig és elmélyülten akár egyetlen darabot is, vagy egy egész ciklust, de járkálhatsz föl-alá az egész kötetben. Írhatsz róla komoly, elméletileg megalapozott fordulatokat, ahogy ez meg is történt a Kukorelly-lírával kapcsolatban nem egyszer. Én magam egy vizsga tételsorában a kilencvenes években mint „új érzékeny” költővel találkoztam Kukorellyvel, de írtak már vele kapcsolatban a jelentéskibillentésről, az alulretorizáltságról, vagy arról, hogyan tolja félre a nyelv instrumentális kezelésmódját. Ez mind fontos, természetesen, de az talán még inkább, ahogyan beinvitálja az olvasóját a köteteibe, mint egy jól bejárt kertbe, majd rájuk bízza, csináljanak ott az általa elültetett növényekkel azt, amit akarnak. Csak akarjanak valamit.
Kukorelly Endre 2001-ben azt nyilatkozta, nem tervez több verseskötetet. Jöttek is aztán versek helyett a regények, a TündérVölgy, az Ezer és három. A prózáját olvasva pedig, csak látszatra furcsa módon, újra meg lehetett érteni: költő ő, írjon akármit. Költő azért, ahogyan a nyelvvel bánik, sűrít és tagol, építi és bontja szét a szövegeit. Ebből a mostani verseskötetéből pedig, amely, mindannyiunk szerencséjére, az egykori elhatározás ellenére megjelent, arra is rájöhetünk, hogy Kukorelly Endre a kortárs magyar költészet egyik legfontosabb alakja. Nagy örömmel ítélte neki oda a kuratórium az Artisjus nagydíjat, megismétlem, hogy megtanuljuk mindannyian: Mind, átjavított, újak, régiek című verseskötetéért.
Szilágyi Zsófia