Kováts Judit

Díjazott mű: Hazátlanok
Kiadó: Magvető

Díj: Artisjus Irodalmi Díj – PRÓZA kategória

Mindenki hazátlan lehet

Kováts Judit harmadik regénye, a Hazátlanok a szlovákiai (közelebbről késmárki) németajkú kisebbség második világháborús szenvedéstörténetét dolgozza fel és jeleníti meg nagy írói hatékonysággal. Korábbi, szintén a Magvetőnél megjelent regényeivel (Megtagadva 2012, Elszakítva, 2015) afféle hármaskönyvet alkotott a szerző, mely egyes darabjaival és együttesen is a kelet-szlovákiai és észak-magyarországi térség kisebbségi passióit, azok mélyen személyes szenvedéseit, megnyomorított túléléseit tárja elénk a tragikus katarzis erejével.

A Hazátlanok egy németajkú, de szlovákul és magyarul is értő serdülő lány asszonnyá válásának pár évét teszi a történet alapjává, találkozásai, családi és egyéni szorongattatásai adják a cselekmény terének apróbb és nagyobb tájékozódási pontjait. A századok óta helyben élő népesség vegyes, azonban a partizánok megjelenésével a németajkúakat – előbb a gyerekeket, a front megérkezésével a felnőtteket is – hátravonják, kitelepítik osztrák, illetve bajor területre. A háború lezárultával a többségük ugyan hazaindul, de véres terrorba ütközik a cseh területeken, sokan elhullanak, szétszóródnak, és otthon sem ünnepélyes a fogadtatása a megmaradtaknak.

Kováts Judit a profi levéltáros képzettségével és a felelős író elszántságával évekig kutatott levéltárakban, archívumokban, közben pedig az oral history módszerével sok tucat túlélőt szólaltatott meg, jegyezte le szavukat. A kutatómunka eredményét épp a kellő mértékben építi be a fikció és a narráció irodalmi terébe, közben az egyes történések mély hitelességét egy olyan tárgyszerű, egyszerre fegyelmezett és feszített (régen úgy mondták, „eszköztelen”) nyelvi kóddal teremti meg, amely egyetlen ponton sem csap át túlírásba, lírai kiszólásba, érzelmi vagy stilisztikai túlzásba. Ebből adódik a mű tárgyi és nyelvi ereje: a tagadhatatlan valóság drámáját, emberi horrorját idézi meg a szemünk előtt és a percepció tudatunkba hatoló végzetességével.

Nem csak Kováts Judité lesz a feladat, hogy az emberi történelem, a jelen és a jövő kisebbségi passióit feldolgozza, és remegő kézzel elénk tárja. Minden író feladata ez, akinek életében, a szeme előtt, a tudatában ilyen ismeretek munkálnak. Nélkülözhetetlen a szembenézés, a rádöbbenés és a kéznyújtás egymás és mindannyiunk békéjéhez, szabadságához.

A laudációt írta: Szkárosi Endre

Fotó: Somay Márk