Keresztury Tibor

Díjazott mű: Hűlt helyem

Kiadó: Magvető Kiadó

Díj: Artisjus Irodalmi Díj – PRÓZA kategória

Keresztury Tibor immáron Artisjus-díjas regényéről azt írják az olvasói fórumokon, hogy nem könnyű szeretni. Szerintem meg nagyon is könnyű. Szembenézni vele, belebámulni a tükörbe, amit tart, nos, az már valóban nem gyerekjáték. Ennek ellenére a Hűlt helyem szerintem nekem pokoljárás, annál ironikusabb és dacosabb, sőt, még könnyedebb is. Ez a szabálytalan identitás- és életregény talán komisz haláltánc inkább. Ám ebben a bálban sokféle muzsikát húznak a zenészek, és mindegyikre illik a parketten maradni. Keresztury gyönyörű, a végtelenségig tömörített prózájában benne van legalább három regényvilág: az Avas-alja (Miskolc) dermesztő szociopornója, egy életrajzi munka kezdete (egyszerre intim és felkavaró hiteles gyermeknézőpontból), a függőségek és más lelki kálváriák kíméletlen analízise, legvégül pedig egy testi leépülés aprólékos, az őrületig repetitív rajza. Aki még nem látta a kötetet (nagy hiba!), most biztosan valami hatszáz oldalas monstrumot képzel maga elé, és azt hiszi, túlzok, amikor azt állítom, mindez belefér abba a karcsú, törékeny könyvbe. Pedig ott van benne. Így, ahogy mondom, karcsún, törékenyen, és bármilyen súlyos is a téma, halálos a mondat, mégis mosolyogni kell az egészen. Keresztury néhol töredékes, máshol mikroszkópikus aprólékosággal kidolgozott, mesteri regényébe bele van préselve, tömörítve az a reménytelen csoda, amit úgy nevezünk, élet. És ennél többet hogy is várhatnánk egy munkától, ami a halálról szól.

 

A laudációt írta: Grecsó Krisztián

Fotó: Labancz Viktória