Károlyi Csaba

Lázas irodalomszervezői korszakának a kellős közepén, a Nappali ház folyóiratalapító mindeneseként, a József Attila Kör könyvsorozatának szerkesztőjeként, egy nemzedék-avató tanulmánykötet, a Csipesszel a lángot gazdájaként 1994-ben Károlyi Csaba megállapította: „A legújabb irodalmi törekvések felmérésében a kortárs kritikának elég sok adóssága van”. Azóta, húsz éve, kihagyás nélkül Károlyi Csaba, a kritikus ezt az adósságot törleszti. A „legújabb irodalom” fogalmát persze messze a nemzedéki határokon kívülre terjesztve. Szenvedélyesen figyelte-figyeli élő klasszikusok – Mészöly, Nádas – megújulásait, nyomon követi, hogyan épülnek sorra az életművek, olthatatlan kíváncsisággal mérlegeli a harmadik kötet után a negyediket, vagy épp az elsőt, az utolsót. Azt a műfajt élteti tehát szünetlen, amelyet épp a kiváló szakmabeliek közül mind kevesebben: a kritikát, amely ha következetesen és színvonalasan elemző munka, nem más, mint napra nap íródó irodalomtörténet. Kézikönyv in statu nascendi.

Károlyi Csaba abban érzelemgazdag, amiben kell: fölcsigázó örömmel dicsér és kertelés nélküli bánattal parentál el. Ugyanakkor szenvtelenül deklarálja, ha szembe kell mennie egy-egy szerző politikai-közéleti státusával, a gyakran bizony nem is olvasó, de annál inkább ítélő közönség hisztérikus rokon- és ellenszenveivel. Ő ezeket felülírva fejti ki véleményét a műről, és csakis arról. Mindig tisztázza, honnan beszél. Honnan? Az irodalomból.

Jellemzően szereti az interjúköteteket, műhelynaplókat, memoárokat. (Korábban ő maga is közreadta irodalmi beszélgetéseit egy emlékezetes könyvben.) Ilyenkor kedvére barangol az írók világában, akár egy régóta ismerős piacon, ahol mégis mindig új ínyencségekre lelhet, arról nem beszélve, hogy itt megismerhetők a kész remeklések hozzávalói.

A Nincs harmadik híd Károlyi Csaba kritikáinak immár harmadik gyűjteménye. Erős válogatás egy nélkülözhetetlen és jelentős termésből. Nélkülözhetetlen? Egyik bírálatában nem állja meg, hogy föl ne sóhajtson: ha ez a könyv hatni tudna, talán nem itt tartanánk. Naiv gondolat, gyermeki, ő maga is tudja, de e nélkül hogyan is szerethetné oly forrón, amit csinál. Kívánok neki további termékeny naivitást.

Reményi József Tamás