Herczog Noémi

Díjazott mű: Kuss! – Feljelentő színikritika a Kádár-korban

Kiadó: Kronosz

Díj: Artisjus Irodalmi Díj – ESSZÉ, KRITIKA kategória

Herczog Noémi Kuss! feljelentő színikritika a Kádár-korban c. műve több társadalomtudomány számára is rendkívül fontos könyv: egyrészt részletesen leírja a színházi kritika történetét a szocializmus időszakában, s mind elméleti, mind történeti szempontból igen gazdag és színes anyagot mozgat, mind a színházi gyakorlat és színházi élet, mind pedig a kritikusi világ vonatkozásában; másrészt pedig azoknak az általános esztétikai és művészetszociológiai kérdéseknek jobb megértésében nyújt segítséget, amelyek a műalkotás, az alkotó, a kritikai megítélés viszonyát érintik: hiszen egy nyilvánosan felhangzó kritika mindig valamely hatalmi térben elhelyezkedő művészeti világ keretei között szólal meg (vagy ezeket a kereteket erősíti, vagy ezeket feszegeti), s ezért a kritikusi megszólalás felelőssége nemcsak esztétikai ízlés kérdéseként vetődik fel, hanem az adott irodalom- vagy színházpolitikai szituációban érvényesülő állásfoglalásként is.
Herczog Noémi alaposan elemzéseknek veti alá a Kádár-korszakban kitört (vagy elhallgatott) szíházi és kritikusi botrányok történetét, árnyaltan próbál különbséget tenni a feljelentésként születő, feljelentésnek minősülő, vagy informálisan feljelentésnek tekintett (negatív) kritikák között – mind a kritikusi-szerzői szándék, mind pedig a kritika által kiváltott kultúrpolitikai vagy adminisztratív intézkedések, továbbá a színházi életen kiváltott visszhangok területén. Esettanulmányai (pl. Molnár Gál Péter tevékenységét, vagy a Szilágyi Ákos Weöres-cikke körül kialakult közhangulatot illetően) látványosan mutatják be, milyen nehéz volt a kritikus számára elfogadható megoldásokat találni a dzigorú vagy enyhe dikatatúra körülményei között.
Könyve nemcsak történeti vagy esztétikai nézőpontból lehet tanulságos, hanem azért is, mert felhívja a figyelmet a kritikusnak (a mindenkori kritikusnak) felelősségére: írhat a kritikus bármilyen magánvéleményt – véleményének összhatását nem az ő esztétikai ítélete fogja meghatározni, hanem az: milyen térben, pontosabban: milyen erőtérben hangzik is fel a vélemény.

A laudációt írta: Margócsy István

Fotó: Labancz Viktória