Hegedűs Józsi az utóbbi évek egyik legeredetibb és legőszintébb dalszerzője. Szabadkígyósról indulva, a folkos-alterpopos hangzásvilágot megújító Csillagerdő zenekar korábbi frontembereként már bizonyította sokoldalúságát, ám szólókarrierjében teljesedett ki igazán. Első, A Szívemből a félelmet kioltom című nagylemezén fellelhetők a magyar alter hagyományok, a cigány népdalok archaikus energiái, Cseh Tamás vagy Dévényi Ádám dalainak lírai öröksége. A keserédes hétköznapok és az emberi lét alapkérdései, továbbá a vidéki lét árnyoldalai és szépségei is felbukkannak a dalaiban, miközben létrejön egy jellegzetesen Hegedűs Józsi-s, egyszerre bátor és sebezhető zenei univerzum.
Második albumán, a Penészvirágok-on tovább merészkedik a nyersebb, koszosabb hangzás felé, ráerősítve dalszerzői bátorságára. A rendkívül személyes és reflektív zene az istenkereséstől a hétköznapok apró küzdelmein át a saját identitásában megélt dilemmákig vezet. Az önreflexió és a hagyományos műfaji keretek lebontása, majd újjáépítése jól mutatja, milyen határozott és szuverén alkotóvá ért.
A bizottság meggyőződése, hogy Hegedűs Józsi művészi kiteljesedésének még csupán a kezdetét láthatjuk. Széles körben teremt hidat a régebbi korok zenei öröksége és a modern dalszerzői attitűd között, miközben innovatív, friss hangvételt hoz a magyar könnyűzenei életbe. A díjjal a szakmai közösség célja nemcsak a kiemelkedő teljesítmény elismerése, hanem ösztönzés is a rendhagyó ötletek és autentikus megnyilatkozások további kibontakoztatására.
A laudációt írta: Both Miklós