Havasy Viktor

Olyan valakiről szeretnék néhány szót szólni, akit –dacára hosszú pályafutásának- elkerültek a díjak. A díjak ugyan elkerülték, de a siker hamar rátalált, ahogy dalai is szinte kivétel nélkül megtalálták az utat a közönséghez és váltak kedvelt, népszerű melódiákká. Hangszere a zongora, máig színpadi muzsikusként dolgozik a közönség és a kollégák megelégedésére. Zenei világa nyílt, őszinte, tiszta lélekből jövő muzsika, melyhez nem kell kommentár, az magától hat, egyszerűen, közvetlenül a közérthetőség nyelvén. Viszonylag fiatalon megkomponálta a Fáj a szívem valaki után c. –ma már evergreenként számon tartott- dalát, melyet máig ki tudja hány dal követett. Rendszeres résztvevője a 60-as, 70-es évek fesztiváljainak és legyen itt említésképp néhány dal a teljesség igénye nélkül: „Mondjátok meg Máriának”, „Kapitány”, „Én leszek”, melyek előadói Aradszkytól Cserhátin Korda Györgyön keresztül Szécsi Pálig szinte kivétel nélkül a teljes hazai élgárda énekesei voltak. Máig benne van a 10 legjátszottabb hazai dalszerző között, ami jól tudjuk, nem csekélység.

Olykor-olykor, ha hallom énekelni saját dalait, eszembe jut a mondás, mely szerint tisztán szívből, szívekhez szólóan az ember csak anyanyelven tud szólni, mert minden további nyelv már az intellektus műve – következésképp hidegebb, érzéketlenebb. Nos, az Ő nyelve a dal, a kitárulkozó őszinte muzsika. A 2001. év Artisjus életmű-díjazottja Havasy Viktor.