Havasréti József

Havasréti József Szerb monográfiája a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg, és mindjárt a lényegre térve, higgadtan fogalmazva, remekmű. Egyszerre imponálóan alapos szakmunka és klasszikus, szépirodalmi mércével is mérhető irodalmi esszé. Havasréti nem önéletrajzot írt, mégis alaposan megrajzolja „a legkisebb képű magyar” író portréját, szellemi környezetét, szerzői imázsát, a kulturista irodalmár képétől a szerelemfilozófiai látásmódjáig. Példamutatóan fegyelmezett, amikor Szerb „neofrivol” magatartásmintáiról és kontextusairól van szó, mégsem kendőz el semmit. Finom iróniával kezeli a Magyar Irodalomtörténet finom iróniáját és kortárs fogadtatását, szándékoltan távol marad a kultusz építéstől és annak hatástörténeti állomásaiban sem dagonyázik. Talán az utolsó évek szükségszerű identitásváltozásáról írt záró fejezet fegyelmezettsége, korrekt hangja a legmegkapóbb.

Egy gyönyörű, több mint hétszáz oldalas monográfiáról, melynek csak az irodalomjegyzéke harminc oldal, képtelenség egy flekkben szólni, ezért összegzésül ezért azt emelném ki, milyen integránsan látja Havasréti Szerbet és korát. Mind térben, mind időben. A világ és magyar irodalmi hatások, előképek, minták tökéletes tablóján túl, ez a kötet úgy látja, láttatja mindenekelőtt a húszas-harmincas és negyvenes évek világát, hogy azon keresztül a kortárs irodalmi folyamatok mikéntjére, miértjeire, örökségére, a mai konfliktusok és történések okaira is magyarázatot kapunk. A népi kultúra-elit kultúra oppozíciótól indulva a konzervatív és nyugatos nézőpontok, társadalmi distinkciók szerepén át, a ponyva kontra kulturális exkluzivitás kettőségéig, vagy az írói imágó és egyéni identitás tudatos kezelésig Havasréti olyan egységben látja a magyar és európai kulturális folyamatokat, hogy vele bárki megérti és elhiszi, hogy a kultúra élő organizmus.

Havasréti József Szerb Antal című nagymonográfiája az utóbbi évtized egyik legjobb, legizgalmasabb, legpontosabb munkája. Ahogy kezdtem, úgy is fejezem be, remekmű.

Grecsó Krisztián