A Havazás Amiens-ben című, a Magvető kiadónál 2010-ben megjelent verseskötetet a fülszöveg tanúsága szerint szelídsége, s mi hozzátehetjük: prózai hangfekvése, és misztikára hajló szemlélete különbözteti meg a kortársi művek zömétől. Tárgyakat, személyeket, egy-egy távoli szellemi habitust idéz, mindig szerényen, a dologra ráfeledkezve. Alapállása azt sugallja: többet vár a költészettől, mint bűvészi játszadozást, villogó szemfényvesztést. Tónusa és témavilága arról árulkodik, hogy nem könnyű siker a célja, hanem inkább az elmélyedés, az összeszedett szemlélődés. Komolyság igénye fűti, és érezzük alkatában a magasra tekintő megszállottságot, a lassú beszéd igényét anélkül, hogy a magyar költészet gazdag formai eszköztárát használná. Prózai hangfekvése laza ritmust hoz magával, nem szigorú formai szerkezeteket. Szabadverse inkább leíró, mint drámai jellegű; szándéka nem a megdöbbentés, hanem a költői panasz hangjának eljuttatása az olvasói érzelmek kapujába.
Györffy lírája nem hemzseg a képektől, nem zsúfolt a gondolatoktól, olvasóit nem hozza zavarba a vers súlyos tétjeivel. A fiatal költő szemlélete a dolgok mögötti-feletti valóság alakzatait keresi, és ebből a gondolati háttérből igyekszik megerősíteni versbeli mondandóit. Halk beszédmódja végülis nagyon illik a megidézett nagy flamand misztikus, Johann Ruysbroek, és a legendás jótevő, tours-i Szent Márton alakjához.
Ez a megilletődött költői alapállás, reméljük, a későbbiekben is arra ösztönzi majd, hogy eszköztárát tovább gyarapítsa, s a későbbi sokszínűségben megőrizze komolyságát, amely már ma is a világ titkainak megfejtésére irányul.
Így a szándék mélysége alighanem szépen arányosodhat a művészi megvalósulással.