Geszti Péter

Ezzel a díjjal azt ismerjük el, ha egy szerző nemcsak látványos csúcspontokat és hangos sikereket ért el, hanem folyamatos szellemi táplálékkal is szolgált egy vagy akár több generáció számára. Értékeljük azt is, ha a művek találkoznak a korszellemmel, vagy éppen formálni képesek azt.

Geszti Péter munkássága mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ikonikus dalszövegei a hazai zenei kultúra mérföldkövei. Színes témái, hatásos képei és a nyelv lehetőségeinek határát súroló szócsavarásai igazi csemegék értőknek és laikusoknak egyaránt. Dalszövegei a komoly munka és a spontaneitás egyedülálló kombinációját tükrözik.

Az á-á-átkaroló hadművelet; pofonofon; depi end; ne parázz, ne paráználkodj; ma úgy vagyok, hogy jól vagyok; mit tehet a sejt, aki mit se’ sejt; csepp a tengerben, kit földre ejt egy kósza csillag; télen-nyáron nyár; fekete rúzs égjen a szádon, rád tetoválom; szerelem, miért múlsz, szerelem, miért fájsz; akiben szeretet lakik, az otthon van; ugye, ha elhagysz, veled mehetek és az akarok lenni, ami akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok: ezeket a „gesztikumokat” ki ne ismerné?

Sokoldalúsága üdítő, neve egybeforrt a kreatív jelzővel, nagy dobásait pedig szinte már természetesnek vesszük. A Rapülők, Jazz+Az, Gringo Sztár, Best of Geszti, Létvágy, Vabadaba, A dzsungel könyve, Ezeregy éjszaka, A Pál utcai fiúk és megannyi előadó slágerlistás dalszövege… és biztosak vagyunk benne, hogy ez a sor még korántsem ért véget.

A két teltházas Geszti Sixty Aréna-koncert után is folytatódjon a megérdemelt ünneplés!

A laudációt írta: Major Eszter