Az idén nyolcvan esztendős Fülöp Kálmán újabb elismerést tudhat magáénak: a szakma neki ítélte az Artisjus szövegírói életműdíjat.
Már a Fényes Szabolcs-díj is jelez egyfajta stílust, életpályát, melynek elismerése most ismét megerősítést nyer. Fülöp Kálmán dalszövegei részévé váltak mindennapjainknak.
Nem lenne hátrány, ha slágerré lett gondolatait kicsit komolyabban vennénk és megfogadnánk dalokban megfogalmazott tanításait, miszerint: Szeretni kell, Rövid az élet, vagy pusztán lerövidítené habozásunkat a Nem várok holnapig.
Noha a költői, dalszövegírói és színészi pályájával általában együtt jár a bohémség, az ő esetében ez is személyre szóló: nem lehet beskatulyázni sehova.
Nem hiszem, hogy lenne még egy ember, aki ilyen naivan tekint a világra, vagy ilyen megértően ennyi zavaros esztendő után. Nem hiszem, hogy ilyen kevéssé aknázná ki más, hogy egy Táncdal-fesztiválon övé az első két dal. Nem hiszem, hogy rajta kívül van még valaki, aki a Fradi-pályán szelíd szóval megpróbálná leszerelni a trágár szurkolókat, és végül nem hiszem, hogy valaki most jobban mosolyogna magában, mint ő.