Fodor Ákos

A magyar haikuköltészet mestereként tartják számon. Első kötete 1978-ban jelent meg, amit további tizenkilenc követett, de nevéhez fűződik mintegy félszáz zenés színpadi mű (musical, opera, operett) magyar szövegének megalkotása, továbbá számos drámafordítás, versfordítás, dalszöveg megírása is. 2003-ban Artisjus-Életműdíjjal, 2006-ban Nádasdy Kálmán-díjjal, 2007-ben az Artisjus Irodalmi Alapítvány Irodalmi Díjával, 2010-ben Bank Austria Literaris osztrák irodalmi díjjal ismerték el tevékenységét. Életének hetvenedik évében, 2015. február 21-én hunyt el. Az ő hangja és megszólalásmódja igazán különleges, összetéveszthetetlen volt – talán ez teszi a legtöbbek által olvasott kortárs hazai költők egyikévé.

„UGYANAZ A NÓTA szól mindannyiunkon – de hányféleképpen, istenem! A megszólalásunk pillanatától kezdve fogyó egyetlen élet játszik rajtunk, zseniálisan alkalmazkodva a szüntelenül közelgő halál hibátlan intéseihez. Ki magas, ki mély, ki közepes, ki színpad-nyilvános, ki csók-intim, ki pokolkeserves, ki röf-böf-buffó-mulatságos, ki csekélyke, ki fület-falat-repesztő hangon csendíti, füttyögi, hörgi, mormolja, nyeríti, dadogja, dörgi, motyogja, zizegi, sikoltja, suttogja: csodálatos, csodálatos, csodálatos” – írta 1982-ben, harmadik könyvének fülszövegeként.

Forrás: Dal+Szerző magazin (2015. I. negyedév)