Eötvös Péter: Oratorium Balbulum

A csillagászok konjunkciónak nevezik azt a jelenséget, amikor a Földről nézve úgy tűnik, a Naprendszer két vagy több bolygója együttállásban van. Ilyenkor rendszerint szabad szemmel is látható, rendkívüli fényjelenségek történnek az égen. Többen úgy vélik, a „betlehemi csillag” is ilyen volt: a Jupiter és a Szaturnusz együttállása a Halak csillagképben.

A művészetben is beszélhetünk konjunkcióról, ha úgy találjuk, nagy alkotók, nagy művészi témák, nagy történelmi pillanatok együttállása hoz létre valami rendkívülit. Kirkegaard ilyennek mondja azt, amikor a legigazibb operai téma megtalálja a legnagyobb operaszerzőt és megszületik Mozart Don Giovannija.

Tavaly egyetlen röpke estén a szerencsések ilyen konjunkciónak lehettek szem- és fültanúi: E.P. találkozott E.P.-vel. Egyikük, Esterházy Péter, már csak hasonlíthatatlan, nagyszerű és tragikomikus szövegével volt jelen: a szigorú Kaszás nem engedélyezett túlórázást. Talán emblematikusnak is mondható, hogy a magyar nyelv egyik vitathatatlan virtuóza németül szólt hozzánk – miközben olvashattuk az eredeti magyar szöveget a kivetítőn –, mert így nem csak az derült ki, hogy a szöveg a fordításban is ugyanolyan szellemi és élvezeti értékű, hanem az is bizonyítást nyert, hogy mindenkihez képes lehet szólni, minden nyelvi korlátot képes leküzdeni.

A másik E. P., Eötvös Péter szerencsénkre ott volt, és jelenléte volt az egyik garancia arra, hogy nagyszerű előadásban lesz részünk, hiszen maga vezényelte a művet. (A másik garancia a világszínvonalú előadók sora volt.) De önmagában a két E. P. hosszú és tartalmas művészi előélete, szelleme, ízlése, humora és magas színvonalú technikai tudása még kevés lett volna ahhoz, hogy létrejöjjön a konjunkció, és felragyogjon a ritka égi fény. Meggyőződésem, hogy Eötvös Péter az egyetlen zeneszerző, aki Esterházyval nem csak azonos minőséggel, de azonos módon is viszonyul a világhoz és a művészethez. Prózai szöveg, vokális és hangszeres zene minden pillanatban erősítette egymást, növelte egymás erejét és érvényességét. Végigfutva a zeneirodalmat, alig találni ehhez hasonló harmonikus együttélését és együttműködését irodalomnak és zenének. Ahogyan az is ritka, amikor az intellektuális és az érzéki szépség külön-külön és együtt is ilyen fokot ér el.

A magyar büszke nemzet. Bár múlt és jelen nagy magyarjai bőséges okot szolgáltattak, s szolgáltatnak ma is erre, e büszkeség tárgya sokszor, okkal megkérdőjelezhető. Hiszem, hogy Eötvös Péter Esterházy szövegére írt „dadogó oratóriuma” esetében semmilyen kérdőjelnek nincs helye.

Írta: Tihanyi László

Fotó: Felvégi Andrea