Dubrovay László

Volt egyszer egy újító szellemű zeneszerző. Az avantgarde élvonalában haladt, első kézből átvéve a kísérletezés szellemét egyik vezető német kollégájától. Ment, mendegélt, s a kortárs muzsika erdejének sűrűjében manók vették körül. A zenei múlt koboldjai szólították: térjen vissza az évszázados európai hagyományokhoz. Ettől kezdve művei formailag elszakadtak a szinte minden alkotásban járatlan utat kutató huszadik századi gondolkodástól. Megmaradt azonban bennük a folytonosan újat keresés szelleme. Fúvós kompozícióiban annyi színnel, a hangszerek megszólaltatásának annyi trükkjével gazdagította az irodalmat, mint a világon tán egyetlen pályatársa sem. S hogy ne fedezte volna föl magának az ütősöket is? Előbb Ütős-szimfóniát írt négy játékosra három tételben, majd Versenyművet ütőhangszerekre és zenekarra. Ez utóbbinak a 2005-ös Mini Fesztiválon volt a bemutatója. Egy esztendő leforgása alatt két szólista és négy(!) zenekar tanulta meg csak Magyarországon a művet. Hallottak ilyet kortárs zenében?

Ezt a sikert Dubrovay László mondhatja magáénak: a konzervatív újító. Mi meg köszönettel integetünk a kísértő manóknak…

Hollós Máté