Dérczy Péter

Díjazott mű: Között. Orbán Ottó költészetéről

Kiadó: Magvető

Díj: Artisjus Irodalmi Díj – TANULMÁNY kategória

Laudáció (szerző: Reményi József Tamás)

Dérczy Péter a nyolcvanas években a József Attila Kör JAK-füzeteinek szerkesztője, a kilencvenes évektől a korai Magyar Napló főszerkesztője, majd az ÉS rovatvezetője, azaz lapcsináló ember, a kortárs irodalom, az éppen születő művek és diskurzusok bábája. Azon irodalomtörténészek egyike, akik Csáth vagy Krúdy dolgait, a kliséket félretolva, ugyanúgy alakulásuk közben vizsgálja, mint Pályi, Petri vagy a legfiatalabbak munkáit. Az életművek időtlen köztársaságában barangol – noha korántsem történetietlen szemlélettel –, az életművek egymásra játszó mozzanatait figyeli, és egy-egy életművön belül is legnagyobb élvezettel a belső kölcsönhatásokat analizálja. Ezért aztán írásaiban egy köztes műfajban érzi otthon magát: tartózkodik ugyan az esszé örvén elkövetett fecsegéstől, de tanulmányait a kutató kockázat, a folytonos kérdésfelvetések szellemi izgalma, személyessége jellemzi, s közben-közben virtuóz műelemzésekbe bocsátkozik. Így mutatkozik meg fogékonysága egy olyan művészi magatartásminta és alkotói építkezés-modell iránt, mint amilyen Orbán Ottóé, akinek a lírája az ezredfordulón – nagyformátumú – köztes látvány, „a költészettel való termékeny meghasonlás” látványa.

Dérczy a korábbi kötetkritikái, kistanulmányai nyomán szentel egész kötetet ennek a látványnak. Kifinomult arányérzékkel vázolja a meghasonlás életrajzi hátterét, a háborús árvák konszolidációját, majd a kényszerűen átpolitizált szellemi élet szerepdilemmáit. Rendkívül plasztikus portrét rajzol a költőről, aki korán indul, de későn sem megérkező. 1960-as első kötete előbb cenzurális okok miatt, majd a műhelymunka révén csak huszonhat évvel később lát napvilágot a maga teljességében. Elismert mester, miközben kilóg a trendekből, még a maga teremtette lehetséges trendből is minduntalan, és szívósan beküzdi magát egy exterritóriumba, ahol a klasszikus modernség méltóságának szamárfület mutat, de egyszersmind a modernitás utáni szétoldódással makacsul szembemegy. A narodnyikok szemében világfi, de a magyar népdalhoz ő írja az elmúlt évtizedek legszebb versét. Szemtanú, ám ádáz szemtanú, provokálóan az. Műveit, köteteit folyamatosan át- és újraírja, átrendezi, örökké úton van, s ezen az úton Dérczy otthonos bensőséggel, ugyanakkor elfogulatlanul kalauzolja az olvasót. Összegzésében: „Orbán Ottó minden sorsbéli élménye, személyes történelmi tapasztalata és ebből következő nem túl optimista világképe ellenére valójában a ráció, a logika és a felvilágosodás gyermeke és költője volt”. Ellenére – között.

Orbán Ottó költészetéről szóló, Között című kötetével Dérczy Péter 2017-ben Artisjus-díjas.