Decsényi János

A szerző először 2002-ben vihette haza az Artisjus-díjat Búcsú egy tovatűnt évszázadtól című oratóriumáért. 2012-ben aztán ismét neki ítélte az év komolyzenei művéért járó díjat a szakma, ennek méltatását Hollós Máté mondta el a díjátadón:

„A zeneszerző a mában él. Kortársainak írja műveit, de úgy, hogy a zenei univerzum teljességében megállják hangjai az érték próbáját. Már egy ideje úgy látjuk: a zeneszerző a holnapnak él: ha elismeri is saját kora, az igazi befogadtatás az utána jövő nemzedékek fülében, lelkében következik be.

A zeneszerző a jelenben, a jövőnek – s eközben a múltból, kicsit talán a múltban is él. Decsényi Jánost megihleti jelen idejű környezete, nem riad vissza a jövőbe mutató technika alkalmazásától sem, ugyanakkor inspirálja őt a múlt, a korábbi évszázadok költészete, zenéje. A 15-ik század kimagasló komponistájához, Guillaume de Machaut-hoz is visszanyúl, amikor tavaly komponált és bemutatott Samblant de joie (Az öröm látszata) című Machaut-kommentárjait kottázza. Egyszerre inspirálja a költészet és a szigorú szerkesztés, hiszen mi más az ő saját zenéje is, mint átgondolt szerkezet létrehozása, amely azután mégis lélegzik – vagy ahogy nyelvünk eredendően mondja, k-val: lélekzik. Ezt ismerte föl a Fészek Művészklub közönsége a decemberi ősbemutatón, s ezt visszhangozza most az Artisjus Az év komolyzenei műve kitüntető címe. Ezúttal a jutalom-szobor is híven tükrözi a díjazott alkotást: a paragrafus szigora és a pegazus szárnyalása mintha csak Decsényi János zenéjét formázná…”

Hollós Máté