Darvasi László

Díjazott mű: Az év légiutas-kísérője

Kiadó: Magvető Kiadó

Díj: Artisjus Irodalmi Nagydíj

Darvasi két mázsás novelláskötettel tért vissza ifjúsága műfajához. A Veinhageni rózsabokrok fiatal írója, annak idején, berúgta az irodalom ajtaját; az a vékonyka kötet forradalmat jelentett a 90-es évek magyar prózájában. Most az „új földindulást” az Isten, haza, csal kötet kezdte meg, a nemzetközi nagydíjakat besöprő, többek között Tiŝma-díjas válogatás mégsem előzménykötete az Az év légiutas-kísérőjének – de olvasható párdarabjaként.
Az immáron Artisjus-nagydíjas könyv komorságágát a pontossága, kisszerűsége, hús-vér valódisága és abszurditása oldja fel újra és újra. A kötet nem csak mutatja a ma magyar valóságát, de szagolja, érzi, öleli és érti is. A novellákat „mesterdaraboknak” nevezi a könyv kiadója, a Magvető, és a kiadás évében hatvanéves szerző valóban semmit sem bízott a véletlenre. A szövegek végletekig lecsupaszított világában nincs olyan elem, mondat, szó, névelő, aminek ne jelenne jelentése vagy jelentősége később. Szinte lehetetlen kettőség, hogy Darvasi szövegvilága akkor a legnyomasztóbb és közelibb, akkor hasonlít leginkább a levegő színe a mi prizmánkban foghatóhoz, amikor maga a történet elemelődik, és metaforikus magasságokba vagy mélységekbe jut.
Az év légiutas-kísérője dermesztően nagy próza, a mindenkori magyar novella termésben is alapvetés, és kijelöli szerzője helyét a kortárs magyar irodalom élvonalában.

A laudációt írta: Grecsó Krisztián

Fotó: Labancz Viktória