Ha a Bikiniről kell beszélnem, a saját pályafutásommal kell kezdenem. 1987-ben az első kislemezünk zenei rendezőjének (Exotic: 24/24) a Hungaroton, az akkori egyetlen hanglemezkiadó Németh Alajost jelölte ki. Akkor ismerkedtünk meg egymással személyesen és nekünk ez óriási megtiszteltetés volt. Aztán egyszer véletlen talán Százhalombattán volt egy közös koncertünk, ahol a beálláson, a próbánkat a Bikini tagjai végignézték. Mi a színpadon és a nézőtéren meg csak Ők. Ez is óriási élmény volt, hiszen a Bikini 1988-ban már sikerei csúcsán volt. A koncert után Lojzi megkérdezte, lenne-e kedvünk időnként előttük játszani. Természetesen volt, és abban az időben ez sokszor meg is történt.
Olyan sok koncertjük volt, hogy időnként, mikor nem értek fel vidéki koncertjükről Budapestre, és mi közelebb voltunk, beugrottunk eléjük játszani, pl. emlékszem, egyszer a SOTE-n is így volt, pedig nekünk is voltak ott önálló koncertjeink.
Volt valami a ’80-as évek vége felé, amit a mai zenehallgatók talán már nem értenek. Nekünk virágnyelven kellett még megfogalmaznunk a gondolatainkat. Ebben is a Bikini volt a legjobb.
Aztán 1992-ben a Bikini búcsúkoncertjéről úgy jöttem ki a Sportcsarnokból, hogy ennek a korszaknak – és a koncertező „nagy zenekarok” korszakának – vége. Elkezdődött a playback fellépések korszaka. De szerencsére a Bikini és más zenekarok ezt is átvészelték, és az 1997-es újrakezdéssel egy új, még hosszabb időszak vette kezdetét a zenekar életében, ami a mai napig tart.
Több mint 130 dal, ebből 20-30 olyan sláger, amit szinte mindenki ismer az országban. Aki ismeri a Bikini koncert naptárját, tudhatja, ma is folyamatosan koncerteznek, de tény, hogy a Bikini 30 éves jubileumi koncertje, az új kiváló és virtuóz zenészekkel az, ami feltette a koronát erre a zenei életműre, ami nem a stúdiózásra, hanem a folyamatos koncertjelenlétre épült, Magyarország színpadain Megtiszteltetés számomra, hogy én adhatom át ezt a díjat!
Tabár István