Bertók László

Bertók László költészetét mindig jellemezte a kísérletezés, erről tanúskodik a Hangyák vonulnak című kötete is. Bár a játékosság is fontos tényező nála, esetében nem egyszerűen “kísérletező kedvről” van szó. A hang- és formaváltásoknak szinte a testiség létmódjában megnyilvánuló jelentőségük van. A rövid, lüktető formáktól az elnyújtott ritmikájú, tekervényes, esetenként váratlanul megszakadó lírai megszólalásig hullámzó nyelvi térben, az ellentétek egymást kioltó és erősítő dinamikájában jönnek létre különféle, a kötetben megjelenő én- típusok. Folyamatosan kérdező, kérdésről kérdésre araszoló versépítkezés a Bertóké. Ezen az építményen belül az egyes elemek szerepét az időbeliség szabja meg, amely ennek a nyelvi hullámverésnek a közegét alkotja. Furcsa, többrétű ideje van a kötet verseinek. Van bennük egyfajta testinek nevezhető időtapasztalás. A test mélyeiben zajló ismeretlen, vagy alig gyanítható folyamatok néha magmagyarázhatatlan módon átveszik az irányítást és egy csapásra megváltoztatják a külső-belső világ idő- és térbeli szerkezetét. Bertók László végtelenül finoman, minden didaxist vagy közhelyességet kerülve építi be e jelentős kötet verseibe az időben-létezés sokféle tapasztalatát.

Angyalosi Gergely