Bereményi Géza

Díjazott mű: Azóta is élek

Kiadó: Magvető Kiadó

Díj: Artisjus Irodalmi Nagydíj

A huszonnégy éves Bereményi Géza káprázatosan indult 1970-ben, A svéd király című novelláskötettel. Hivatalos is lett azonnal a már akkoriban megfellebbezhetetlen irodalmi tekintélynek számító Mészöly Miklós születésnapjára – ahogyan azt megtudhatjuk az ötven évvel később megjelent regényes önéletírásából, a Magyar Copperfieldből.

Ugyanakkor idegennek érezte magát az írók körében. Hiszen neki már akkor, a kezdet kezdetén is kifejezetten egyszemélyes viszonya volt az irodalomhoz. Azazhogy megvolt az irodalom helye az ő személyre szabott életében. Ha csak az irodalmi vagy irodalommal érintkező műfajokat vesszük: novella, regény, dráma, színház, továbbá filmforgatókönyv és film, és nem utolsó sorban dalszöveg (Cseh Tamásnak).

De vissza a legelső kötet legelső novellájához, amelynek címe: Irodalom. Hőse: az „induló tehetségek közé tartozó” Dobrovics. Benne: az irodalom elemi értelme, megannyi játékos változatban. Például a haldokló nagymama naiv kérdéseire adott ironikus válaszokban – ahogyan az unoka az irodalom összefüggésében szereti a maga módján és igazából nagymamát: „De én ezekért az igazságokért keservesen megküzdök a könyveimben. Utam örök kétségek között halad. Eleinte nem hiszek a szép igazságokban, aztán az események magukért beszélnek, s a látszólag egyszerű állítások lassan, vonakodva bebizonyosodnak magam és az olvasó számára.” Vagy nézzük a második novella, A svéd király alaphelyzetét: a történelmi tárgyú könyvben szereplő svéd király egyszer csak megszólítja a könyvet olvasó Somogyit. Az irodalom világa átjárja, mégpedig szó szerint, a hétköznapok világát. Átvarázsolja azt. Mint a Teleki tér környékének egyik korábbi legendáriumában, Mándy Ivánnál.

Ha csak a címeket vesszük, regényét, filmét, önéletírásét, ott hallik bennük a varázs: Legendárium, Eldorádó, Magyar Copperfield…

A 2021-es gyűjteményes elbeszéléskötet címe: Azóta is élek. Ami azt is jelenti: azóta is írok. A nem csak irodalmi sokféleségben megnyilvánuló irodalmi egység működik minden egyes részletben. Nem véletlenül hívják a 2016-os Vadnai Bébi hősét kis híján ugyanúgy, mint a legelső mű Dobrovicsát, vagyis Dobrovitsnak. Aki ugyanúgy alkati rokona a hetvenes évek végén bemutatott Halmi Hamlet-parafrázisának, mint az először a hetvenes években, majd azután a kilencvenes években nővérével levelező fivérnek. Bereményi nem vész el, és még csak át sem alakul. Annyira változik csak, amennyire a folyamatos létezéshez szükséges – az irodalom lehető legtágabb értelmében.

A laudációt írta: Bazsányi Sándor

Fotó: Labancz Viktória