Bérczesi Róbert

Az Artisjus díj történetében nem ritkán fordul elő, hogy a kiválasztás temérdek szempontja közül háttérbe szorul a népszerűség, helyette inkább a minőség vagy különlegesség az, amit a Vezetőség díjjal jutalmaz. Az idei szövegírói díjnak azonban egy olyan szerző örülhet, akinél a tartalmi mélység és a sikeresség jól megfér egymás mellett.

Már diákkori zenekarával, a Bla Blával is feltűnést keltett – nekem pl. Pierrot hívta fel a figyelmem rájuk, miután megnyerték a “Generation Next” tehetségkutató versenyt valamikor a ’90-es évek végén -, de a magyar mainstream alternatív zene történetébe a Hiperkarma zenekarral vésték be nevüket kitörölhetetlenül. A 2000-es években a “Dob meg basszus” című szerzeménye szállóigévé vált, még egy népszerű, díjnyertes könnyűzenei tv műsort is neveztek el róla.

Bérczesi Robi szövegei főleg arról a küzdelemről szólnak, amit a mai társadalomba való beilleszkedés jelent – például számára is, de láthatóan sokezer rajongója tud azonosulni gondolataival. Összetettsége, mélysége révén nem könnyen befogadható dalszövegei ezreket érintettek meg az elmúlt majd 20 évben.

Korai szövegei jellemzően melankolikusok, ihletői a zaklatott gyermekévek, a haláltól való félelem, az állandó borúlátás és az álmok. A sosem titkolt szenvedélybetegségtől való megszabadulása után témái derűsebbek, dal-szerkezetei szellősebbek lettek, érezhetően egy sok mindent megélt, lehiggadt, bölcsebb művész alkotásai.

Aki ismeri Robit vagy csak látta a vele készült riportok bármelyikét, az tudja, hogy a tehetségen kívül végtelen szerénység és őszinteség jellemzi, és bár ezzel ő biztosan vitatkozna, de szorgalmas és termékeny szerző is.

2019-ben az elmúlt év legjobb szövegírójának Bérczesi Robit választotta a Vezetőség a „Napsütötte Rész” című dal szövegéért, melyet az erdélyi Double Rise fesztivál is himnuszává választott.

Írta: Szabó Áron

Fotó: Somay Márk