Balogh Sándor

Zenész családban született 1932. július 11-én, Miskolcon. Apja, anyja hegedült, 5 évesen ő is kezébe vehette a hangszert és tanulhatott a családban, majd rangos közismert tanároktól. Több hangszeren is megtanult játszani: harmonika, zongora, gitár, cimbalom; később ezekre a fiatalokat is tanította.

Kit fiú gyermeke van, akik ugyanígy korán megtanulták a hangszeres muzsikálást, melyet jelenleg is szimfonikus zenekarokban folytatnak. Felesége szintén zenetanár, akivel több ezer gyermeket tanítottak a megyében.

Zenei elhívatottsága ellenére pénzügyi területen dolgozott, de még a sportba, iparos szakmába is belekóstolt.

1955-től kultúrház igazgatóként és zenetanárként dolgozott Edelényben.

Később mellékfoglalkozásként zenekarokat, kórusokat szervezett és járta az országot. Munkásságáért számtalan oklevelet, kitüntetést kapott: József Attila-díjas költő.

Tanítványai sokszor keresték fel és kérték, ill. kérik segítségét, mind a mai napig.

150-nél több dalszöveget írt, java része magyar nóta, amelyeket meg is zenésítettek. Önálló nótás kottafüzete 2008-ban jelent meg, legismertebb nótái CD-n vannak, például „Nagypapa nóta, Nagymama” nóta, „Azt mondják az álom…”. A Dankó Rádióban csaknem naponta hallhatók: például „Amikor az ember 60 éven túl jár…”.

Ilyen zenei múlt után nyugodt lelkiismerettel ajánlom 2013. év nótaszerzőjének Balogh Sándort.

Nógrádi Tóth István