Likó Marcell

Épp tíz éve kezdődött az a könnyűzenei tekintetben médiatörténelmi jelentőségű váltás, amikor a közszolgálati rádió koncepciózusan olyan előadók és szerzők zenéjét kezdte el rotációban játszani, akiket korábban minden rádió- és televízióadó – mintegy egymással kiegyezve – figyelmen kívül hagyott. Az indokuk is megvolt rá: ezeket a zenéket nem szereti a magyar közönség.

Az önmaguk szakmai eszmélésének csúcsán dölyfösködő szerkesztők talán azóta is döbbenten, némelyek sértődötten pislognak, hogy az általuk halálraítéltnek jósolt változás gyakorlatilag a rendszerváltás utáni legjelentősebb kulturális értékeket teremtette meg a hazai könnyűzenei életben. A közmédia akkori forradalmi, nagyvilágra nyitó és sikeres kísérletének egyik legnagyobb nyertese a Vad Fruttik zenekar lett, akik minden korábbi várakozást felülmúló népszerűséggel, nézőszámokkal – és ami díjunk tekintetében még ezeknél is fontosabb – szellemi alkotásokkal hálálták meg a beléjük vetett bizalmat.

Dalszerzőjük igazolta, hogy a sok gyötrelmet, reményt, fájdalmat és kétséget bizony lehet úgy is zeneszámmá formálni, hogy az messze túlmutasson a köldöknézésen. Így vált a 21. századi magyar könnyűzene megkerülhetetlen nemzedéki himnuszaivá a Nekem senkim sincsen, a Sárga Zsiguli, a Lehetek én is, vagy az újabbak közül a Hold.

Az imént felmagasztalt, példamutató rádiós szerkesztési elvek azóta politikai csatatereken lehelték ki lelküket, ellenben díjazottunk és zenekara mára olyan masszív gyökérzettel kapaszkodik a létező magyar zenei kultúrába, hogy népszerűségét és igényességét ez sem törhette meg.

Az év szövegírója díj kitüntetés Likó Marcellt illeti.

Írta: Czutor Zoltán

Fotó: Fegyverneky Sándor