Tverdota György

Tverdota György 1972-ben kezdte irodalomtörténészi pályáját a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusaként. 1975-ben innen került az MTA Irodalomtudományi Intézetébe, ahol először munkatársként, majd négy éven át a Modern Magyar Irodalmi Főosztály vezetőjeként dolgozott. A kilencvenes években a párizsi Sorbonne Nouvelle Paris III Egyetem vendégprofesszora, egyidejűleg a Magyar Tanulmányok Egyetemközi Központjának igazgatóhelyettese, a Cahiers d’Études Hongroises felelős szerkesztője lett. 1997-től 2001-ig a Nemzetközi Hungarológiai Központ igazgatója volt. 2004 óta az ELTE Bölcsészettudományi Kar Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.

1970 óta ír kritikákat, tanulmányokat. Fő kutatási területe a huszadik század első felének irodalma, azon belül a két világháború közötti korszak költészete, s elsősorban József Attila életműve. Tucatnyi könyve jelent meg a költőről, s elől járt az eddig kiadatlan kéziratok kritikai igényű publikálásában is. 2009-ben és 2010-ben egy olyan munkája látott napvilágot két kötetben és mintegy ötszáz oldalnyi terjedelemben, amely kapcsolódik ugyan József Attilához, ám amelynek mégsem a költő a főszereplője. Németh Andor (1891-1953) jelentős részben még föltáratlan munkásságát foglalta össze ebben a monográfiában. A mű a kritikus, esszéista, költő és regényíró életrajza, munkásságának irodalomtörténeti értékelése, egyben pedig rendkívül izgalmas kortörténeti dokumentumgyűjtemény. Az első kötet alcíme: Egy közép-európai értelmiségi a XX. század első felében. A másodiké nem kevésbé kifejező: Változatok az otthontalanságra. Tverdota A szakirodalomban teljesen újszerűnek számító értelmezéssel a Nyugat poétikáján túllépő modernség-felfogás egyik úttörőjeként mutatja be Németh Andort, kinek irodalom- és kultúrtörténeti szerepét mostantól sokkalta jelentősebbnek kell látnunk.

Angyalosi Gergely