Kenyeres Zoltán

Kenyeres Zoltán az elmúlt évtizedek egyik legkiemelkedőbb, Széchenyi-díjas irodalomtörténésze, aki tudja, hogy mi az irodalmi érték és az etikai érték, a legújabb irányzatok sűrűjében is figyelmeztet a hagyományok
feledésbe merülő értékeire. Korábbi és mai írásainak válogatott kötetében arra tesz ajánlatot,
hogy „fogadjuk el iránytűnek azt a tartalmat és formát teremtő célkeresést, ami a Nyugat íróit igazgatta.” A gazdag szellemi vibrálásban olvasható válogatott kötet áttekintését olyan alkotók példájával indítja, akiket a „humanizmusfelelős”, „emberségérték-őrzője” jelzőkkel ír le: Babits Mihály, Kodály Zoltán és Illyés
Gyula. Az írókról szóló első rész az írói művek és teljesítmények elemzése Szomory Dezsőtől kezdve Esterházy Péteren (Termelési regény) keresztül Kertész Imréig (A végső kocsma). A második részben a költők közül bemutatja Babits Mihály és Kosztolányi Dezső kapcsolatának eseményeit, továbbá József
Attila, a Nyugat, Babits Mihály és Kosztolányi Dezső párhuzamos, 1933-as történeteit. Kiemelkedően szól véleménye Weöres Sándor, Pilinszky János és Tandori Dezső költészetéről. A könyv Elvek, Fogalmak című harmadik részében a szerző eszmetörténeti szempontból összegzi az irodalmi irányzatok és alkotók
sajátosságait. Elemzése különösen értékes akkor, amikor a jövőbe mutató metafizikus szemlélet jelentőségét emeli ki, illetve amikor a demokrácia és liberalizmus kapcsolatát taglalja.

A laudációt írta: BÁGER GUSZTÁV