Képek 2009

A képre klikkelve megjelenik a nagyított kép.

Az év könnyűzenei produkciója” díjat dr. Szinger András főigazgató és Wolf Péter vezetőségi tag adja át Presser Gábornak ás Gerendai Károlynak.

LAUDÁCIÓ
Ezt a díjat az esemény elvi fontossága és mérete miatt adjuk.
Nem minden országban kerülhetne rá sor, mert nehezen képzelhető el például Görögországban „A görög dal napja”. Minden nap az van tudniillik. Ugyanígy nehéz lenne olyan rádiót találni Olaszországban, ahol ritkaság számba megy az olasz dal, vagy – kényszeredetten engedve a törvényi előírásoknak – éjszaka „tudják le” a kötelező hazai dalmennyiséget. Finom kis világot élünk (az Artisjus alapító atyái is bizonyára ilyenről álmodtak), ahol harcolni kell a honi szerzők munkáinak elhangzásáért. Uniós törekvés a nemzeti kultúrák megőrzése, talán mellünk döngetése helyett ezt az ajánlást fanyalgás nélkül vehetnénk át.
Ketten – felismerve a tarthatatlan honi helyzetet – túl a tiltakozáson és a panaszkodáson tenni kezdtek.
Egyikük kivételesen sikeres zeneszerző, a magyar könnyűzene meghatározó szereplője, mérce. A másik szintén fanatikusan hitt valamiben, amiért mindenét kockára tette, ma Európa legnagyobb zenei rendezvényének létrehozója, motorja. Mindketten nyugodtan hátradőlhetnének: eddigi munkásságuk is tiszteletet parancsol, hírnevük megalapozott.
Mégis, valamiért ezt az eseményt is létrehozták, valamiért fontos nekik, hogy felhívják a figyelmet a magyar dalokra. A siker őket, a kezdeményezés jogosságát igazolja. Szándékuk szerint ismétlődő, országos mozgalommá válik a Magyar Dal Napja.
Most bevallom, skizofrén helyzetben vagyok: örülök a díjnak, meg nem is!
Én ugyanis nem azt szeretném, hogy évente egyszer legyen egy grandiózus nekibuzdulás, amely buzgón magyar dalt propagál, hanem azt, hogy egy ilyen rendezvény ötletének hallatán mindenki értetlenkedve kérdezze: minek magyar dal napja, amikor folyamatosan szólnak a rádiókból, televíziókból a hazai előadók által magyarul énekelt dalok?
Ám amíg ez a helyzet megvalósul Presser Gábor és Gerendai Károly működését köszönet gyanánt Artisjus-díjjal illetjük!
Wolf Péter

Az év könnyűzeneszerzője” díjat  dr. Szinger András főigazgató és Malek Miklós vezetőségi tag adja át Oláh Kálmánnak.

LAUDÁCIÓ
Díjazottunk a legismertebb hazai jazz-muzsikusok egyike. Szerzői munkássága szorosan összefügg előadóművészi karakterével, avval a habitussal, ahogy megszólaltatja műveit szólóban, kisebb formációkkal vagy éppen nagyzenekari szólistaként. Muzsikájának és egészen kimagasló improvizációs játékának mindenkor a jazz, a folk, a kortárs big-band és a klasszikus hangzás az ihletője, keresve szüntelenül az újat, beleépítve saját egyéni arculatát, ötvözve a jazz hangzásvilágát, széles stílus palettáját olykor a roma folk sokszor megcsodált csillogásával, virtuózitásával.
Nagyzenekari művei – és ebben mélyen egyetértek a kritikákkal – rendkívül újszerűek, mindenkor az invenció és a biztos szerzői tudás, a csillogó, finom tollú, ötledús hangszerelés magával ragadó eleganciája jellemzi valamennyit, hazai viszonylatban egyedülállóak. Nem nehéz kihallani a leírtakat a 2004-ben komponált Concerto for  Jazz Orchestra c. kompozíciójából vagy éppen ennek szimfónikus változatából. De további művei, mint a Transylvania, a Polymodal Blues, az Elegia, a Song for Miles vagy a Last Moment - és valamennyi CD-je is - jól érzékeltetik a kortárs jazz iránti elkötelezettségét és azt a hatást, mely századunk zenei sokfélesége, az átjárható műfajiság szabadsága, az önkifejezés új formák iránti törekvése, a nagyzenekari gondolkodás rendkívüli igénye jellemez.
2006-ban Liszt díjat kap, majd még ez év szeptemberében Washingtonban a Kennedy Centerben a legrangosabb amerikai jazz-zeneszerzőverseny, a Thelonius Monk Jazz Composer‘s Competition fődíját vette át. Ezt a díjat a több száz műből kiválasztott egyetlen legjobbnak megítélt kompozícióért az Always“ c. darabjáért kapta, mely címadója lett a  2007-ben megjelenő CD-nek is.
2008-ban komponálja a B.J.O. részére „Images“ c. művét, Bartók Béla emlékének szentelve. A 26 perces zenekari szwittel óriási sikert ér el hazai és nemzetközi vízeken. A művet a század eddigi legjobb big-band felvételének választja a Jazzreview, de ha a jazz szülőhazájában is azt írják mérvadó szaklapok, hogy “ha csak egy big band lemezt akar vásárolni az idén, akkor ez legyen az” vagy pl. a Downbeat: “…az Images brilliáns tisztelgés és emlékezés Bartók Béla zenéje előtt, melyben a szerző nemcsak felidézi a magyar népzene úttörőjére oly jellemző összetettséget és szerkezetet, de csillogó big band hangszerelést is produkál!..“ akkor érthető a hazai kuratórium és szakma egyöntetű véleménye, mely zeneszerzői különdíjra terjesztette fel. Úgy gondolom Ő az, akit méltatva megtelnek a terminuszok és a laudátor is kitüntetésnek veheti tevékenységét. Az ARTISJUS 2008-as zeneszerzői különdíjasa: Oláh Kálmán
 Malek Miklós

 
Az év könnyűzeneszerzője” díjat  dr. Szinger András főigazgató és Bolyki Balázs vezetőségi tag adja át Kiss Gábornak.

LAUDÁCIÓ
6 órára, 14 percre és 14 másodpercre lenne szűkségünk ahhoz, hogy kiváló dalainak sokaságát folyamatos egymásutánban meghallgathassuk. Ezernél is több dal található még a fiókjában, amit egyelőre nem is ismerünk.
Kiss Gábor zeneszerző életének nagy részét a hangjegyek birodalmában éli, távol a színpad fényeitől. Általa megannyi tehetség kapott már teret, hogy a közönség szeretetében megfürödjön: Cserháti Zsuzsa, Zoltán Erika, Unisex, Zséda, Gáspár Laci, Éliás Gyula, Baby Sisters, Erdőhegyi Brigitta, Szalontai Szilvi, Tunyogi Orsi… hogy jó pár előadót megemlítsek a teljesség igénye nélkül. Ők mindannyian sokat köszönhetnek szerzői munkásságának.
De Gábornak mára könnyű dolga van. Ír egy dalt, szól a hozzá legközelebb álló embernek… Drágám! Megtennéd, hogy elénekled ezt a sort? Pappararara… Ok! Azt hiszem, ebből lehet jó dal… s lőn: „Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná”…
…és nem mondom, hogy ez ilyen egyszerűen működik, mert ezt bizony ki kell érdemelni!

Kiss Gábor munkásságát áttekintve már az általa írott dalok címei is elegendőek voltak ahhoz, hogy laudációmat rendhagyó módon ezekből szemezgessem:
„Eljött egy perc” és ez a díj „Talán csak egy állomás” de „Boldog most a szívem”, mert legyen „Csöndes stadion”, „Hétköznapi reggel”, vagy „Ha túl nagy már a zaj” a Te szívedben tényleg ”Itt a groove”! „Olyan, mint Te”!
Gábor! „Érezd, amit Én”! S bár nem mondhatnám, hogy „Szebb vagy mindennél”, „Így jó vagy” és tudtuk, hogy „Így lesz”! Bármit „Ellophat Tőled a nyár” „Engedd hát”!
Mert ez „Nem tévedés”… Látod!? Most már „Nincs határ”, és nem vagy a „Szomorú napok rabja”! „Te lettél a minden”!
 És nézd! „Ma éjszaka” érted „Csöppen a pezsgő”… „Te vagy a fény”
Ha majd „Távol jársz” „Krómszínű síneken” hiszen „Hív a nagyvilág” ne „Tűnj el” „Hadd legyen” nekünk is „Jó veled”… „Jó volt jó nem volt”…
„Soroljuk a tényeket”?   „Ki tiltja meg”? Mégis inkább annyit mondunk „Legyen szép napod”!
 Bolyki Balázs

 
Az év komolyzenei műve díjat Hollós Máté vezetőségi tag adja át Gyöngyösi Leventének.

LAUDÁCIÓ
Itt a tavasz. Sorban állunk. A miniszterelnök, hogy átnyújtsa a Márciusi Ifjak díjat a nemzeti ünnepen. A rektor, hogy Bartók születésnapján átadja – minden idők eddigi legfiatalabb kitüntetettjének – a Bartók–Pásztory-díjat. S most a szerzők képviseletében az Artisjus egyesület vezetősége, hogy Az Év komolyzenei műve díjával tisztelegjen Gyöngyösi Levente Lukács passiója előtt.
     Itt a tavasz – itt volt tavaly is, amikor a Húsvét rítusában először szólalt meg a másfél órás alkotás. Sziporkázott az ötletektől a megfeszíttetés drámáját és fájdalmát messzi elődök zenéjéhez hasonlatosan emberi aspektusból szenvedélyesen átélő oratórium. Színgazdag volt – a kolor és a szcéna értelmében egyaránt. A közönség által követhető nyelvet beszélt, a frenetikus hatás nem is maradt el.
 …Ha ilyen alkotás születik a művészi zene méltatlanul meg nem értett, nemegyszer sikkből lesajnált világában, még remélhetjük, hogy közös vigaszunk, a kortárs muzsika nem feszíttetik meg. Hogy itt a tavasz!
 Hollós Máté

Az év szövegírója” díjat dr. Szinger András főigazgató és Bródy János elnök adja át Szabó Ágnesnek.

LAUDÁCIÓ
A fiatal generáció egyik leginkább invenciózus, sokszínű és szakmai szempontból is kifogástalan alkotója, akinek szövegei képekben és gondolatokban is gazdagon tükrözik a könnyűzene legújabb formáinak természetes közegét. A fiatalok által kedvelt előadók zenei világát érzékeny lélekkel és választékos ízléssel megírt szövegei teszik teljessé és nem véletlen, hogy már több mint 50 albumon szerepelnek művei.
  Szabó Ági dalszövegeit az elmúlt 12 évben olyan előadók és zenekarok vitték sikerre, mint a United, Auth Csilla, Cserháti Zsuzsa, Unisex, Crystal, Tóth Vera, Szekeres Adrien, Zsédenyi Adrienn, akinek legújabb lemezén is jelentős szerepet vállalt.
Legismertebb dalai: Motel, Mindhalálig mellettem, (Zséda); Keserű méz, (United); Miért pont ő, (Tóth Vera); Olyan, mint Te, (Szekeres Adrien.)
Bródy János

Szövegírói alkotói életműdíjat ad át Bródy János elnök Miklós Tibornak.

LAUDÁCIÓ
A magyar nyelvű dalszövegírás és a zenés színpad, a magyar musical elkötelezett híve, rajongója és gondviselője lassan abba a korba ér, melyet az élet más területein nyugdíjas éveknek neveznek, de Miklós Tibor esetében ez nem jelent visszavonulást, csak lehetőséget arra, hogy az eddigi hihetetlenül gazdag és sokrétű, kvalitásban és kvantitásban egyaránt bámulatos tevékenységét életmű díjjal ismerjük el.
Pályafutását a Sakk-Matt együttessel kezdte, majd a Korong következett, mellyel 1972-ben nem kis konfliktusok árán létrehozta a Jézus Krisztus Szupersztár magyar változatát.  Részese volt a Generál együttes sikersorozatának és 1977-es interjúkönyve, a „Keresem a szót, keresem a hangot”, már jelzi, hogy szívén viseli a magyar popkultúra ügyét, és a legtöbbet idézett összefoglaló a hetvenes évek hazai popkultúrájáról. A 80-as évek elejétől Várkonyi Mátyással a Rockszínház alapítója és művészeti vezetője. Az első magyar rock-musical, a Sztárcsinálók szerzője, melyet sorozatban követnek az olyan eredeti magyar bemutatók, mint a Krónikás, a Légy jó minhalálig,  az Utazás, a Vörös malom, az Anna Karenina, az Ilyenek voltunk, a Menyasszonytánc vagy az Abigél,  és a musical világhírű színpadának magyar változatai, (szintén a teljesség igénye nélkül), az Evita, a Nyomorultak, a Jentl, a Fame, a Miss Saigon, vagy a Vámpírok bálja. A zenés színpadi művek mellett dalszövegeit a legjobb magyar előadók viszik sikerre, nyelvismerete és kísérletező kedve komoly részt vállal a magyar dalszövegírás megújításában. Maradandó és korszakot idéző műveket ír, az első magyar szépségkirálynő tragikus legendája is leginkább az általa írott Álmodj királylány dalban maradt örök emlék. Több mint 70 albumon szerepelnek művei, melyek felsorolását el sem kezdem, darabjait a magyar színpadok folyamatosan műsoron tartják és volt ideje még megírni a műfaj nagy ívű és minden eddiginél teljesebb összefoglalóját, a MUSICAL! könyvét.
Az életmű természetesen nem zárult le, folyamatosan bővül és gazdagodik, és kívánunk Tibsinek erőt és egészséget egy sokáig tartó bohém rapszódiához!
 Bródy János

Az Irodalmi Nagydíjat Kovács Gábor, az Irodalmi Alapítvány Kuratóriumának tagja  adja át Tandori Dezsőnek

LAUDÁCIÓ
Tandori Dezső Két és fél töredék Hamletnek (2008) című versekötete páratlanul merész és káprázatosan szellemes vállalkozás. A költő megkettőzte az eredetileg 1968-ban megjelent és azóta kultusztkönnyvé vált Töredék Hamletnek című kötetét: a páros oldalakon az eredeti verseket közli, velük szemben, a páratlan oldalon pedig a versekhez fűzött mai kommentárokat. Az így kialakított szerkezet kölcsönösen elbizonytalanítja a régi és az új kötet poétikai státusát. Léteznek-e önmagukban, az eredeti versektől függetlenül a Két és fél töredék kommentárversei? És az új kötet megjelenése után létezik-e vajon az 1968-as Töredék önmagában? Főleg, hogy Tandori önironikusan leszámol egykori költészetfelfogásával. Csakhogy miközben lerombolja, meg is menti a kultusz tárgyát, hiszen sorról sorra újraközli. Életművét így folyamatos mozgásban lévő komplexitásában láttatja. Olyasféle mutatvány ez, mint amit A Sportkórház kerítése című versben ír meg: elment a kórházba, ahol született, a kerítésén átpréselte magát az utcára, „így másodszor is megszülettem”. Ez történik ebben a verseskötetben is: a régi versek közein átpréselődve a költő újra megszülte önmagát.
      

 Cserna Szabó András Irodalmi Díját Takács Ferenc méltatta,Kovács Gábor  kuratóriumi tag adta át.

LAUDÁCIÓ
Cserna-Szabó András Puszibolt című integrált elbeszélésfüzérében vagy novella-regényében egy névtelen vidéki város lakóinak egymással ilyen-olyan formában érintkező élete a téma. A groteszk fantasztikum világában vagyunk, ahol a természeti törvények és köznapi valószínűségek érvényüket vesztették. Az utolsó elbeszélésből viszont kiderül, hogy mindvégig „odaát” voltunk, Fantazmagóriában, amelynek „itt”-je, a Király utcában zajló valóságos élet, a forrása és éltetője . De fordítva is igaz: amit „valóságos” életnek tudunk, az valójában a Fantazmagóriából kiutasítottak száműzött-léte, azaz maga is fantasztikus képtelenség. a Puszibolt ironikus-parodisztikus novella-regény, azaz önértéke mellett egy napjaink magyar prózájában manapság igen népszerű és termékeny műfaj persziflázsa is. S ennek burkában szellemes példázat a régi témáról: életről és művészetről, valóságról és képzeletről. Okos, érett és nemesen szórakoztató munka, jeles prózaírói tehetség kiteljesedésének a rangos           TAKÁCS FERENC

Forgács Zsuzsa Bruria veszi át az Irodalmi Díjat Kovács Gábor kuratóriumi tagtól.
       A  laudációt Békés Pál mondta el.

LAUDÁCIÓ
Forgács Zsuzsa Bruriát egyéni hangú íróként, novellistaként tartjuk számon, akinek már első kötete, a Talált nő is figyelmet, érdeklődést keltett. Az utóbbi időben azonban irodalomszervezőként, szerkesztőként sőt „anyaszerkesztőként” hívta fel magára a figyelmet  A női szerzőket felvonultató Éjszakai állatkert és Szomjas oázis című antológiák témája a női szexualitás illetve a női test. E kötetek az ő szellemi termékei, a Kitakart psyché című sorozat
Békés Pál

 
Kovács Gábor, az Irodalmi Alapítvány kurátora adja át az Irodalmi Díjat Závada Pálnak.

    LAUDÁCIÓ
Závada Pál Idegen testünk-je (2008) sajátos meta-történelmi regény: a történelmi igazság igézetében születik, de ezt az igazságot a tényszerűség és a dokumentálhatóság határain túl keresi, s amit megtalál, az sajátosan a regény – azaz a képzelet – igazsága. Témája lényegében a huszadik századi magyar történelem. Az 1940-es talppontról – a második bécsi döntés és az észak-erdélyi bevonulás évéből – indító, s erre a talppontra ismételten visszatérő vissza- és előre-pillantások formájában feltárul az a tragikus paradoxon, amely a regény Magyorország-látomásában testesül meg. Olyan ország látomása jelenik meg benne, amely egyformán mindannyiunké, s amelyre közös hibrid-voltunk alapján formálunk jogot – és olyan országé, amely egyikünké sem, hiszen mindannyian folyvást a másoktól, a Másiktól akarjuk megtisztítani, mégpedig a magunk (vélt) tisztaságának gyilkos igézetében.  Maga az ország így a mi „idegen testünk”: a miénk, ám mégis idegen számunkra – sugallja a nagy erejű, módszerben, témában és sugallatban egyaránt újat hozó, példájával új regénypoétikai utakat kijelölő mű.
Takács Ferenc