Dr. Faludi Gábor

Az új szerzői jogi törvény főbb vonásai

Összefoglaló

Ha össze akarnánk foglalni az 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt) legfontosabb újdonságait, azt az alábbiakban lehetne megtenni:

A szerzői jog felülvizsgálata folyamat, amely 1982 óta zajlik. Az átfogó felülvizsgálat elveinek részletes meghatározása megtörtént az 1100/1997.(IX.29.) Korm. határozatban. Az új Szjt a határozatnak mindenben megfelel.

A törvény változatlanul megengedi a szerzői vagyoni joggal halál esetére történő rendelkezést, és jól körülhatárolt kivételeket enged az élők közötti átruházhatatlanság szabálya alól.

A felhasználási módok között meghatározza az új kódex – a technikai fejlődésre adandó válaszként – a kódolt sugárzás, és az "egyedi lehívásos" felhasználás, azaz számítógépes hálózat útján (Internet) történő nyilvánossághoz közvetítés engedélyezésének jogát is.

A közszolgálati műsorok átvitelére eső szerzői és előadóművészi jogdíjat a műsorelosztók támogatására is szolgáló Műsorszolgáltatási Alapból kell megfizetni.

A törvény – egy éves moratórium után – bevezette az un. reprográfiai jogdíjat, amelyet egyrészt a másoló eszközök előállítói (behozatal esetén a vám fizetésére kötelezett személyek), másrészt az ellenérték fejében harmadik személyek számára másolatot készítő szervezetek kötelesek megfizetni. A törvény kiveszi a díj kötelezettjeinek köréből az egyébként a szerzői művekről nagy mennyiségű másolatot készítő könyvtárakat és oktatási intézményeket.

Nemzetközi kötelezettségvállalás alapján a védelem körébe kerülnek 1999. szeptember 1.-i hatály szerint számítva az 1928. dec.31. és 1943. dec. 31. között meghalt szerzők művei, továbbá az 1948. december 31. után rögzített hangfelvételek, illetve rögzített, vagy sugárzott előadások.

A törvény rendelkezik arról, hogy a felhasználók is felléphetnek a szerzői jogsértések miatt. A kizárólagos felhasználókat e jog a törvény alapján illeti meg abban az esetben, ha a szerző –felhívás ellenére- nem lép fel a jogsértéssel szemben. A nem kizárólagos felhasználási jogot szerzőket e jog csak a felhasználási szerződés ilyen tartalmú kikötése esetén illeti meg.

A felhasználási szerződésre vonatkozó új szabályokat csak az 1999. szeptember 1. után kötött szerződésekre kell alkalmazni.

Részletesebb ismertető

1. A törvény megalkotásának indokai és menete

1999. június 22-én az Országgyűlés elfogadta az új szerzői jog törvényt, az 1999.évi LXXVI. törvényt.

A régi Szjt, az 1969:III.tv felülvizsgálatát a következő szempontok vezették:

a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásai, ezen belül első sorban az európai jogharmonizáció,

a technikai fejlődéshez történő igazítás (művek nyilvánossághoz közvetítése számítógépes hálózatok útján),

?az eredeti Szjt korához képest gyökeresen megváltozott társadalmi-gazdasági környezet,

a szabályozás bonyolultságának, jogalkotási és alkotmányossági szempontból indokolatlan többszintűségének megszüntetése.

A szerzői jog felülvizsgálata folyamat, amely tulajdonképpen 1982 óta zajlik. Elvi jelentőségű, a rendszerváltást követő állomásai:

a Btk felülvizsgálata (1993:XVII.tv.), amely beiktatta a szerzői és szomszédos jogok bűncselekményét a vagyoni bűncselekmények közé,

?a régi Szjt-t módosító 1994:VII.tv, amely a nemzeti jogba "beültette" az 1993-as, USA és Magyarország között létrejött szellemi tulajdonvédelmi egyezmény szerzői jogi elemeit, az előadóművészek, hangfelvétel-előállítók, rádió-televízió szervezetek (együtt: szomszédos jogok jogosultjai) védelméről szóló, un. Római Egyezmény szabályait, és a védelmi időről és a műholdas adások és kábeles továbbközvetítésről szóló EK irányelvek legfontosabb szabályait is. E jelentősnek tekinthető módosítás eredménye a szomszédos jogok jogosultjai megváltozott, kibővült jogállása, a szerzők számára 70, a szomszédos jogi jogosultak számára 50 éves védelmi idő bevezetése, és a rádiók, televíziók javára fennállt un. törvényi engedély megszüntetése,

a média törvény, amely előírta, hogy a közszolgálati műsorok egyidejű továbbközvetítése esetén nem kell szerzői, és előadóművészi jogdíjat fizetni, és a műsorszolgáltatótól az átvitelre engedélyt kérni, míg kereskedelmi adások esetén mindkét kötelezettség fennáll,

a közös jogkezelés átfogó szabályozása (146/1996. (IX.19.) Korm. rendelet), ezzel a közös jogkezelő szervezetek jogállásának minden jogosulti csoportra kiterjedő, korszerű meghatározása, és ezt követően a Szerzői Jogvédő Hivatal folyamatosságot szem előtt tartó megszüntetése 1998. január 1-től egyesületi formában történő működésének egyidejű biztosításával (237/1997. XII.18.) Korm.r),

az átfogó felülvizsgálat elveinek részletes meghatározása az 1100/1997.(IX.29.) Korm. határozatban.

2. Miért új törvény?

Mint az előzőekből látható, a folyamatosság a nemzetközi követelményekhez való állandó igazodást is jelentette. Emiatt tehát új törvény alkotására nem lett volna szükség, csak novelláris módosításra, ahogy ezt a felülvizsgálatról szóló kormányhatározat is eredetileg előirányozta. Új törvény alkotását azonban jogalkotás - technikai okok indokolták. A felülvizsgálat szempontjai között szerepelt a szabályozás indokolatlan többszintűségének és bonyolult voltának megszüntetése. A hatályon kívül helyezésre kerülő, nagyszámú, az 1970-es évek elejéről származó MM rendeletek megőrzendő szabályait az új Szjt átveszi. Ez nem elhanyagolhatóan oka annak, hogy a számozás szerint módosító, de tartalmilag változatlan szabályok nagy száma a kodifikációs munka áttekinthetőségét előíró követelménynek nem mindenben megfelelő, nehezen áttekinthető módosítást eredményezett volna. Ez az oka annak, hogy új törvény elfogadására került sor. A régi Szjt szerkezetét azonban lényegében megőrizte, ezzel is segítvén a jogalkalmazást.

3. A szerzői jog tartalma – az átruházhatóság

Nem változott a szerzői jog lényegének, tartalmának felfogása. Az továbbra is személyhez fűződő és vagyoni jogoknak a szerző személyéhez tapadó egysége, amely élők között fő szabályként nem ruházható át. A megváltozott társadalmi-gazdasági körülményekhez való igazodásnak a szempontja azonban igényelte a művek forgalomképességének a fokozását. Ennek a törvény azáltal tesz eleget, hogy

életszerűen megengedi a szerzői vagyoni joggal halál esetére történő rendelkezést (új Szjt 9.§ (4) bek.),

jól körülhatárolt kivételeket enged az élők közötti átruházhatatlanság szabálya alól a szoftver, az adattár, a munkaviszonyban alkotott művek, a filmek, a reklám céljára készült művek és az olyan együttesen alkotott művek esetében, ahol az egyes szerzői mű-részek, illetve művek nem határozhatók meg ( Szjt 6.§, 9.§ (6) bek., 30.§, 58.§ (3) bek.,61.§ (1) bek., 63.§ (1) bek., 66.§ (1) bek.).

a felhasználási szerződés új szabályaival lehetőséget ad immáron minden műfajtára határozatlan időre szóló felhasználási jog engedésére, megalkotva a szerződő felek egyensúlyának megőrzését célzó szabályokat is ( Szjt 42.§ – 55.§).

4. Személyhez fűződő jogok

Megőrzik a szerzők a korábbi szabályozás alapján "megszokott" személyhez fűződő jogaikat a szabályozás korszerűsítése mellett. Ennek két fő eleme: a mű egységének védelméről szóló szabály pontosabbá vált azzal hogy a mű megváltoztatásának, vagy csorbításának megvalósulását a szerző becsületének, vagy hírnevének Berni Uniós Egyezményben előírt sérelméhez köti ( Szjt 13.§). Valójában a bírói gyakorlat eddig is csak a sérelmes megváltoztatásokat tekintette a szerző személyhez fűződő jogaiba ütköző megváltoztatásnak, és lényegtelen, az adott felhasználás- fajtához igazodó változtatásokat eddig is megengedtek a különböző, a törvény által hatályon kívül helyezett miniszteri rendeletek. Ugyancsak a lényeget nem érintően módosult a szerzők személyhez fűződő jogainak védelmi ideje. A hatályos szerzői jogban a szerzői személyhez fűződő jog védelme nincs határidőhöz kötve. A Berni Úniós Egyezmény azt írja elő, hogy a személyhez fűződő jogokat a vagyoni jogok védelmi idejének lejártáig kell (legalább) védeni. A Ptk szerint az általános személyhez fűződő jogok az embert életében illetik meg, halála után a halott személy emlékének megsértése címén léphetnek föl a Ptk-ban meghatározott személyek. Az új Szjt lényegében a szerző örökösét hatalmazza fel arra, hogy fellépjen a halott szerző személyhez fűződő jogainak megsértése miatt a védelmi időn belül, a védelmi idő után pedig a Ptk előbb említett szabályának lényegében megfelelő rendelkezés alapján a szerző névjogának megsértése miatt közös jogkezelő szervezet, vagy szerzői érdekképviseleti szervezet érvényesíthet igényt. Figyelemre méltóak a személyhez fűződő jogokat a megfelelő vagyoni jogokkal összekapcsoló szabályok is. Így fűzhető össze a például nyilvánosságra hozatalhoz adott hozzájárulás visszavonását a felhasználási szerződés felmondásával összekötő szabály, vagy a mű integritásához való jog és az átdolgozás joga közötti szabályozási kapcsolat.

5. A felhasználás fogalma, a felhasználási módok

Szerkezetileg és tartalmilag az Szjt a leglényegesebbnek minősíthető módosításokat a felhasználás fogalmának és a felhasználási módok meghatározásában tette. Túllépett azon a mára elavult megközelítésen, amely szerint a felhasználás a nyilvánossághoz közvetítés. Ezzel szemben a felhasználás a mű anyagi formában ( pl. könyvkiadás) és nem anyagi formában ( pl. előadás, sugárzás) való bármely hasznosítása, és ezt az általános fogalmat példálózó felsorolás kíséri (Szjt.17.§). Azt is világossá teszi az új Szjt, hogy a szerző kizárólagos joga a mű felhasználása, illetve, az, hogy erre másnak engedélyt adjon. A mű felhasználására tehát fő szabályként csak felhasználási szerződéssel szerezhető felhasználási engedély alapján kerülhet sor. A felhasználási engedély alapján a felhasználó a szerződésnek megfelelő felhasználási jogot szerez (Szjt 16.§ (1) bekezdés). Új, közös szabály fogja össze azokat az eseteket, amelyek felhasználásnak tekintendők ugyan, de gyakori előfordulásuk miatt engedélyhez nem köthetők. Ezekben az esetekben a jogosultnak ugyan nincs engedélyezési joga, de díjigény illeti meg ( Szjt 16.§ (5) bek.).

6. Egyes díjigények

A már eddig is létezett díjigények mellett található az új törvény egyik, a kulturális piac valamennyi részvevője számára lényeges újdonsága: bevezette a törvény hatályba lépésétől eltérő, egy évvel későbbi időpontban (2000. szeptember 1.) az un. reprográfiai jogdíjat, amely a fotomechanikai eszközökkel történő másolatkészítést köti jogdíj fizetéséhez. A jogdíjat egyrészt a másoló eszközök előállítói (behozatal esetén a vám fizetésére kötelezett személyek), másrészt az ellenérték fejében harmadik személyek számára másolatot készítő szervezetek kötelesek megfizetni. A törvény kiveszi a díj kötelezettjeinek köréből az egyébként a szerzői művekről nagymennyiségű másolatot készítő könyvtárakat és oktatási intézményeket. (Szjt 21.§ és 35.§ (4) és (5) bek.).

Szintén a díjigények tárgykörébe esik, hogy a média törvény a Berni Uniós Egyezménybe ütköző módon írta elő, hogy a közszolgálati műsorok vezetékes továbbközvetítése után nem kell a bel- és külföldi szerzőknek és előadóművészeknek. A vezetékes továbbközvetítést végző műsorelosztók országos érdekképviseleti szerveinek álláspontja az, hogy ha a média törvény ingyenesen kötelezővé teszi a közszolgálati műsorok átvitelét, akkor a jogdíjat a műsorelosztók támogatására is szolgáló Műsorszolgáltatási Alapból kell megfizetni. Szigorúan szerzői jogi értelemben a szóban forgó jogdíjat a felhasználónak, azaz a műsorelosztónak kell megfizetnie, de nincs semmilyen jogtechnikai akadálya a törvény 28.§ (6) bekezdésében megfogalmazott "tartozásátvállalásnak".

7. Az Internet az új Szjt-ben

A felhasználási módok között meghatározza a törvény – a technikai fejlődésre adandó válaszként – a kódolt sugárzás, és az "egyedi lehívásos" felhasználás, azaz számítógépes hálózat útján (Internet) történő nyilvánossághoz közvetítés engedélyezésének jogát is (Szjt 26.§ (3) –(6), (8) bek., 73.§ (1) bek. e), 76.§ (1) c. pont). Ez utóbbi rendelkezések összhangban állnak Magyarországnak az 56/1998.(IX.29.) Ogy. határozattal megerősített nemzetközi kötelezettségvállalásaival (WIPO Szerzői Jogi és az előadásokról és hangfelvételekről szóló Szerződések). Meg kell jegyezni, hogy már a régi Szjt alapján is engedélyezhető volt az Internet útján megvalósuló, lehívásra hozzáférhetővé tételben megnyilvánuló felhasználás. Ha – a várakozásokkal összhangban – megjelennek azok az EK Irányelvek, amelyek részben az Internet szolgáltatók szerzői jogi és egyéb felelősségéről rendelkeznek, részben pedig meghatározzák digitális másolatkészítés (rögzítés) körében a szabad felhasználás határait, vagy törvényi engedély adására adnak lehetőséget, sor kerülhet –nem a távoli jövőben - a törvény módosítására, illetve kiegészítésére (információs társadalom Irányelv, elektronikus kereskedelemről szóló Irányelv tervezetek).

8. Védelmi idő

A törvény az 1994-es Szjt módosítással összhangban 70 éves szerzői, és 50 éves szomszédos jogi védelmi időket határoz meg. Újdonsága, hogy az EU megingathatatlan kívánsága alapján e védelmi időket "visszamenőlegesen" feléleszti. Ennek hatása az, hogy a védelem körébe kerülnek – a törvény hatályba lépéséhez képest számítva - az 1928. dec.31. és 1943. dec.31. között meghalt szerzők, továbbá az 1948. december 31. után rögzített hangfelvételek, illetve rögzített, vagy sugárzott előadások (Szjt 108.§ (1) és (2) bek.). Ez azért nem támaszthat alkotmányossági aggályokat, mert a törvény a közkincs körébe tartozás idején folytatott felhasználások jogszerűségét elismeri (Szjt 108.§ (3) bek.), és a jogszerűen megkezdett felhasználási cselekmények befejezését megengedi (Szjt 108.§ (4) – (9) bek.). A felélesztés ma még be sem látható gyakorlati nehézségeket fog eredményezni. (Példa: a szerző 1930-ban halt meg. Első örököse 1996-ban halt meg. Második örököse (az első örökös jogutóda) ma is él, és 1999. szeptember 1-én a törvény erejénél fogva feléledt az a szerzői jog, ami egyszer már a védelmi idő (akkor 50 év) elteltével megszűnt. Ugyanakkor a második örökös, az ipso iure jogosult 1996-ban nem örökölhette meg a szerzői jogot, tehát erről semmiféle közokirat (hagyatékátadó végzés) nem rendelkezik. Mi történik akkor, ha ma a második örökös szerzői jogát bárki vitatja? Ki igazolja, hogy a második örökös a szerzői jogi jogosult?)

9. Szabad felhasználás

A szabad felhasználások körét a törvény korszerűen szabja meg, ügyelve a költségvetési eszközökből gazdálkodó intézmények másolatkészítési és haszonkölcsönbe adási jogaira összhangban maradva a szerzői érdekek védelmével. Számottevő újdonság a fogyatékos személyek, és a hatósági eljárások lefolytatása érdekében engedett szabad felhasználás (új Szjt 41.§.). A legfontosabb, hogy az Szjt 35.§ (6) bekezdése átülteti a magyar jogba az EU Információs Társadalom Irányelv tervezet 5. cikkely (1) bekezdése szerinti ideiglenes többszörözés szabad felhasználássá minősítését, ezzel az Internet szolgáltatók egyszerű átviteli (mere conduit), gyorsító tárolási (caching) és egyszerű tároló kapacitás "bérbeadási" (hosting) tevékenysége még az esetleges Szjt módosítás nélkül is – megfelelő bírói értelmezés útján – szabad felhasználássá minősülhet. Ez határozott válasz azokra a felvetésekre, amelyek szerint az Szjt hírből sem hallott még az Internet-ről. A szabad felhasználások visszaélésszerű gyakorlása elé a törvény általános, a fejezeten átható korlátot emel.

10. Egyes műfajtákra vonatkozó szabályok

Az egyes műfajtákra vonatkozó "különös rész" az eddigieknél részletesebb szabályokat szentel a szoftvernek, és az adattárnak (Szjt 58.§ – 62.§.). Ezzel válik teljessé az EU jogharmonizáció azzal a kivétellel, hogy a szerzői műnek nem minősülő adattárak védelmét a törvény még nem vezeti be. Ennek oka az, hogy még az EU tagállamok sem hajtották végre e jogharmonizációs kötelezettségeiket, és számos elméleti és gyakorlati ellenérv szól egy új védelmi intézmény (sui generis adattár jog) bevezetése ellen. A filmalkotásokra vonatkozó szabályok az EU szakértőinek figyelő tekintete előtt készültek. A filmszakma rég várt igényét elégíti ki a film előállítója (producer) fogalmának magyarázó meghatározása (Szjt 64.§ (3). A film előállítóját befektetésére tekintettel védő szabályok teremtenek egyensúlyt a filmalkotás folyamatában, és az elkészült mű tekintetében a film szerzői, elsősorban a valamennyi szerzőt e tekintetben képviselő rendező) és az előállító között (Szjt 65.§, 66.§.).

11. Új szomszédos jog

Valószínűleg nem lesz túl nagy gyakorlati jelentősége annak a harmonizációs okból bevezetendő új szomszédos jognak, amely a film-előállítókat illeti meg. A lényege ennek az, hogy olyan filmek esetében illetik meg a szomszédos, többszörözési, terjesztési és egyedi lehívási engedélyezési jogok a film-előállítót, amelyek nem minősülnek film - alkotásnak, tehát nem rendelkeznek a szerző saját szellemi tevékenységéből eredeztethető egyéni-eredeti jelleggel. A német jogban gyökerező megoldás tulajdonképpen a filmbe történő befektetéseket ösztönző, védő jogintézmény. A leegyszerűsítésből adódó szükségszerű "tévesztés" lehetőségét fenntartva a törvény által megszüntetett rokonjogi védelem helyébe lépő, azt azonban nem lefedő jogról van szó. (Rokonjogi védelem vonatkozott a régi Szjt alapján az alkotás szintjét el nem érő rajzokra, fotókra, térképekre, filmekre stb., a rokonjog az alkotót illette meghatározott feltételekkel, és mindössze 15 év volt a védelem időtartama.)

12. Közös jogkezelés

A közös jogkezelés 1996-os kormányrendeleti szintű, a gyakorlatban bevált szabályait az új Szjt törvényerőre emeli. Ezzel megerősíti, hogy a közös jogkezelés a jogérvényesítés szükséges, és egyetlen lehetséges módja azokban az esetekben, amikor gyakorlati okokból az egyedi joggyakorlás lehetetlen. Hiányt pótol a törvény azokkal a szabályokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy a közös jogkezelő szervezetek az elhunyt szerzők és előadóművészek örököseiről hiteles nyilvántartásokat vezethessenek ( Szjt 106.§ (2) – (8) bek.).

13. A jogsértés következményei

A jogsértések következményei kibővültek. A legfontosabb, a csak 1998-ban kihirdetett TRIPS Egyezmény (1998:IX.tv. C) melléklet) által támasztott "harmonizációs" követelménynek már a védjegytörvénnyel az Szjt-be bevezetett jogérvényesítési eszközökkel (1997:XI.tv.), valamint a szellemi tulajdon megsértésével kapcsolatos vámintézkedések lehetővé tételével ( 128/1997.(VII.28.) Korm. r.) eleget tett a jogalkotó.

Az új Szjt az 1996-os WIPO Szerződésekkel összhangban törvénybe iktatja egyrészt

a hozzáférés korlátozásának (a kódolásnak) a védelmét (Szjt 95.§) azzal, hogy jogsértésnek tekinti a "kód" megkerülését, vagy feltörését, másrészt

védelemben részesíti az elektronikus "névjegyeket", vagyis a művekhez, hangfelvételekhez, műsorokhoz kapcsolva a jogosultak által közölt, a jogosultra és az engedélyezési jog gyakorlására vonatkozó adatokat (Szjt 96.§).

Ehhez igazodik a Btk módosítása (1999:CXX tv." Btkm."). A Btkm. 35.§ korszerűsíti a bitorlás tényállását, 36.§-a könnyebben üldözhetővé teszi a szerzői és szomszédos jogok megsértését azáltal, hogy a törvényi tényállásba egyfelől a haszonszerzési célzatot, másfelől a vagyoni hátrány okozását, mint eredményt vagylagosan építi be, továbbá finomítja a minősített eseteket, és a különösen jelentős vagyoni hátrány okozása (> 500 m Ft) esetén akár 8 éves szabadságvesztés büntetés kiszabását is lehetővé teszi. A 37.§-szal beiktatott 329/B.§ és a 38.§-szal beiktatott 329/C.§ pedig megteremti az Szjt 95., és 96.§.-ainak büntetőjogi alakzatait. Ezzel a jogalkotó teljes mértékben eleget tessz egyrészt a két 1996-os WIPO szerződésből, másrészt a még el sem fogadott információs társadalmi EU Irányelv tervezetből fakadó nemzetközi kötelezettségvállalásoknak.

14. A felhasználók perképessége

A szerzők és felhasználók egyensúlya teljesebbé tételét elősegítendő a törvény a Parlament előtt kiegészült egy olyan rendelkezéssel, amely kifejezetten megengedi, hogy a kizárólagos felhasználók felléphessenek a szerzői jogsértések miatt. E szabály "rímel" az iparjogvédelmi törvények hasonló tárgyú rendelkezéseivel. A kizárólagos felhasználókat e jog a törvény alapján illeti meg abban az esetben, ha a szerző –felhívás ellenére- nem lép fel a jogsértéssel szemben. A nem kizárólagos felhasználási jogot szerzőket e jog csak a felhasználási szerződés ilyen tartalmú kikötése esetén illeti meg.

15. Hatályba lépés

Az Szjt 1999. szeptember 1-jén lépett hatályba. Ez alól három kivétel van.

A reprográfiai jogdíj hatályba lépése

A reprográfiai jogdíj jogintézménye csak 2000. szeptember 1.-től lett része szerzői jogunknak. A szóban forgó jogdíjigény gyakorlati létét, egyáltalán működőképességét jelentősen befolyásolja, hogy a Kormány rendeletében csak a fénymásoló készülékek különböző fajtáit tekintette reprográfiai készüléknek. Ez tulajdonképpen az Szjt 21.§ (1) bekezdésében meghatározott " fénymásolással vagy más hasonló módon, papíron, vagy más hasonló hordozón" történő másolás konstruktív értelmezése helyett az ipar érdekérvényesítő tevékenysége eredményeképpen keletkezett, a jogosultak szempontjait és a többszörözés törvényi fogalmát messzemenően figyelmen kívül hagyó jogalkotási termék. Lezárja a ténylegesen reprográfiára alkalmas készülékek körébe történő besorolást, hogy a rendelet alkalmazandó statisztikai besorolásokkal jelöli meg tárgyi hatályának határait. Valójában a fénymásoló készülékeken felül alkalmasak az említett másolatok készítésére a telefax készülékek, a nyomtatók, és mindazok a készülékek, amelyek képesek dologi hordozóra másolatot készíteni.

A végrehajtási törvény módosításának hatályba lépése

Az új Szjt a jogérvényesítés hatékonyabbá tétele keretében módosítja a Vht-t (Szjt 111.§ (1) és (2) bekezdés). Magától értetődő, hogy az új végrehajtási szabályokat csak az 1999. szeptember 1. után indult végrehajtási eljárásokban lehet alkalmazni. (107.§ (3).

A felhasználási szerződések és az Szjt hatályba lépése

A jogalkalmazás szempontjából rendkívül jelentős az a rendelkezés, amely szerint az Szjt-t csak az 1999. szeptember 1. után kötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni. Ebből az következik, hogy a korábban kötött szerződésekre létezésük teljes tartama alatt még a régi Szjt az irányadó annak ellenére, hogy az új Szjt 110.§ a) és d) pontja hatályon kívül helyezi a régi Szjt-t és a végrehajtására szolgáló rendeletet. Ez felveti azt a kérdést, hogy vajon az Szjt 110-§ e) –r) pontjai által hatályon kívül helyezett, az egyes felhasználási módokra vonatkozó miniszteri rendeleteket is tovább kell-e alkalmazni a korábban kötött szerződésekre?

A kérdésre több válaszvariáció is elképzelhető:

Ha az új Szjt szó szerinti szövegéből indulunk ki, az csak annyit mond – az ellenkezőre való következtetéssel – hogy a korábbi szerződésekre a régi Szjt-t kell alkalmazni.

Ha a régi Szjt-t alkalmazni kell, az – a felhasználási szerződések tekintetében - csak a miniszteri rendeletekkel ad teljes jogi hátteret figyelemmel arra, hogy a régi Szjt szerint kogens szabályokat kell alkalmazni, amelyek egy része (jelentős hányada) a miniszteri rendeletekben van.

Az alkalmazandó szabályok köre attól függ, hogy a felek szerződésükre csak a régi Szjt-t, vagy a régi Szjt-t és a megfelelő miniszteri rendeletet is alkalmazni rendelték-e.

A helyes válasz az új Szjt értelmezésében keresendő. Az új Szjt gyökeresen megváltoztatta a felhasználási szerződés szabályait. Egyoldalú kogencia helyett döntően diszpozitivitást vezetett be, hogy csak a leglényegesebb változást említsük. Erre tekintettel rendelkezik úgy, hogy az új szemléletű szabályok nem alkalmazhatók a korábban kötött felhasználási szerződésekre. Ebből adódik, hogy a korábbi szerződések csak a korábbi rend, tehát az egyoldalú kogencia keretei között kezelhetők.

Így tehát a harmadik válasz eleve kiesik, hiszen a régi Szjt-t és a miniszteri rendeleteket nem azért kell alkalmazni, mert a felek így rendelkeztek, hanem azért, mert felhasználási szerződést kötöttek, és arra csak ezeket a jogszabályokat lehet alkalmazni.

Az első válasz pedig azért helytelen, mert nem ad elég támpontot a felhasználási szerződésekkel kapcsolatos jogviták elbírálásához. A régi Szjt, a végrehajtási rendelet, és a miniszteri rendeletek együtt tartalmazzák a döntéshez szükséges szabályokat. Ez alól azok a felhasználási szerződések jelentenek kivételt, ahol a felhasználási módra nem vonatkozik miniszteri rendelet (pl. szoftver felhasználás).

A válasz tehát álláspontunk szerint az, hogy a korábbi szerződésekre a teljes, korábban hatályos szabálycsoportot, tehát a miniszteri rendeleteket is alkalmazni kell. Sőt, e nélkül nem is lennének eldönthetők a régi szerződésekkel kapcsolatos jogviták.

Az természetesen nem kizárt, hogy a felek úgy rendelkezzenek, hogy korábban kötött szerződésükre az új Szjt-t kell alkalmazni. Könnyen elképzelhető, hogy korábban, határozott időre kötött felhasználási szerződést a felhasználó határozatlan idejűre kívánna módosítani. A tárgyalások során logikusan oda juthatnak el a felek, hogy szerződésüket a megfelelő pontokon módosítják, és emiatt már az új Szjt "kívánkozik" alkalmazandó jogszabályként. Ezt azonban csak akkor lehet a korábban kötött szerződésre alkalmazni, ha a felek ebben megállapodnak.

Ha pedig a felek végképp tiszta lappal kívánnak indulni, korábbi szerződésüket közös megegyezéssel és az esetlegesen szükséges elszámolással megszüntethetik, és új szerződést köthetnek. Ekkor külön kikötés nélkül is csak az Szjt –t lehet majd alkalmazni.

(Az összefoglaló vége)