8. Nyilvános rendezvényről történő televíziós vagy rádióközvetítés átvétele (közzététele) az eredetitől eltérő műsorszolgáltató (rádió, televízió) által

1.
A rádiózásra és televíziózásra, mint tevékenységre (szolgáltatásra) a magyar jogrendszer több jogága is tartalmaz kötelező szabályokat. Az egyes jogágak - távközlési jog, "média jog", polgári jog, szerzői jog, versenyjog, büntetőjog, stb. - szabályai tartalomban és elnevezésben részben azonos, részben eltérő fogalmakat használnak. Minden egyes jogág követelményrendszerét a saját szabályai szerint kell értelmezni és alkalmazni a rádiózásra-televíziózásra. Csak az a jogszerű rádiózás-televíziózás, amely minden egyes követelményrendszernek megfelel. Éppen ezért indokolt a tevékenységet minden egyes jogág szempontjából külön-külön megvizsgálni. A jelen vizsgálat csak a médiajog és szerzői jog szempontjából tárgyalja a tárgyban jelzett cselekményt. A tárgyban jelzett kérdéstől különálló (és valóban külön jogi elemzést érdemlő) probléma az, hogy nyilvános rendezvények rendezői milyen jogszabályok alapján tilthatják meg, köthetik feltételekhez a rendezvényükről történő nyilvánossághoz közvetítést, illetve a rendezvényen láthatóak, hallhatóak rögzítését.

2.
Az 1996. évi I. törvény (Médiatörvény) 9.§ - csak azzal a helyzettel (tényállással) foglalkozik, amikor valamely műsorszolgáltató úgy állapodott meg a rendezvény szervezőjével, hogy az adott területre, meghatározott időben csak ő közvetítheti az eseményt ("kizárólagos jog"). Ez azt jelenti, hogy ugyanerre a területre, időre maga a rendezvény szervezője sem adhat más műsorszolgáltatónak közvetítési jogot. Az, hogy a kizárólagos közvetítő adhat-e másnak is közvetítési jogot ("allicenc"), a szervezővel kötött eredeti szerződéstől függ.

Arra az esetre, ha a kizárólagos közvetítésre jogosított nem tud, vagy nem akar másnak is közvetítési vagy egyidejű átvételi vagy rögzítési és utólagos "közzétételi" jogot adni, a magyar médiajog harmadik személyeknek Magyarországra három összekapcsolt feltétellel mégis engedélyt ad:

a továbbközvetítés vagy rögzítés utólagos közzététel (műsorszolgáltatás)

a) legfeljebb a rádiót, televíziót a szerzői művek tekintetében megillető szabad felhasználással azonos terjedelmű lehet, és

b) legfeljebb a műsorszám időtartamának 10%-áig és

c) legfeljebb műsorszámonként ötven másodperc hosszúságú lehet [Médiatv. 9.§ (1)].

Csak az a továbbközvetítés, átvett közvetítés jogszerű, amelyik mind a három feltételnek megfelel. Az a) pontban írt közvetítési terjedelem tartalmát az alábbi 5. pontban feldolgozott szerzői jog határozza meg, a b) és c) feltételek egyértelműek.

3.
Nem rendelkezik a médiajog arról a - nyilván ritka - esetkörről, amikor valamely rendezvény szervezője több műsorszolgáltatónak is ad (nem kizárólagos) közvetítési engedélyt Magyarországra, vagy jóllehet egyelőre csak egynek ad, de nem kizárólagos jogokat. Ilyenkor az, aki kifejezetten nem kapott engedélyt akár a rendezvény szervezőjétől, akár valamely nem kizárólagos közvetítőtől ("allicenc"), médiajogi alapon nem élhet szabad felhasználással! Másszóval: itt a Médiajog nem "írja felül" kötelező szabállyal a műsorszervező és a jogosított közvetítő magánjogi megállapodását. Így a szerzői jog is hiába adna bizonyos körben "szabad felhasználást" az ilyen közvetítésekre.

4.
Látható, hogy a médiajog ott, ahol beavatkozik a közvetítési jog sorsába, semmiféle különbséget nem tesz aszerint, hogy a nyilvános rendezvények közvetítésében szerzői jogi védelem alá tartozó produkció van-e vagy nincs. Gyakorlatilag a rádió- és televízióközvetítések mások általi átvétele szempontjából ennek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. (Szjt.) szempontjából sincs jelentősége.

Az Szjt. ugyanis a szerzői művek mellett önállóan, a szerzői joggal szomszédos teljesítményként védi a rádió- és televízióműsort, műsorrészeket is az engedély nélküli továbbközvetítéstől, rögzítéstől, többszörözéstől, beléptidíjas nyilvános előadástól. Védett résznek analógia alapján, az Szjt. szempontjából is a Médiatv. 2.§ 28. pontja szerinti "műsorszámot" lehet tekinteni. A nyilvános rendezvény közvetítése így mindig védett az Szjt. 80. § (1) bekezdése által.

5.
A nyilvános rendezvényről kizárólagos joggal történő televízió-rádió közvetítést tehát más műsorszolgáltató akkor veheti át, ha teljesíti a médiajogi feltételeket - l. a 2. pontban - és az Szjt. szabad felhasználási feltételeit. Az Szjt. a szerzői művekre és az azzal szomszédos teljesítményekre (a rádió-televízió műsorra) vonatkozó kizárólagos jogokra azonos szabadfelhasználásokat állapít meg [Szjt. 83.§ (2) bek].

Védett műveknek a rádió- és televízióközvetítéshez való szabad felhasználására és ugyanígy a műsor (műsorrész) más általi továbbközvetítésére az Szjt-ben két olyan konkrét tényállás vonatkozik, amely alkalmazható a most tárgyalt esetekre. (E két szabály eleve csak a már nyilvánosságra hozott művekre vonatkozik.)

A 36.§ (1) bekezdése szerint "tény- és híranyagok szabadon átvehetők". Csak az egyszerű tényközlésre szorítkozó írásbeli (esetleg sugárzott, egyébként - például vezeték útján lehívással - nyilvánossághoz közvetített) közleményeket lehet átvenni, ami azt mutatja, hogy itt szorosabban véve inkább értelmező, az elhatárolások problémáit elhárító szabályról van szó (a tények, adatok nyilván nem művek, nem védettek). A híreket, eseményeket az újságíró megfogalmazásában tárgyaló közlemény átvételére már nem jogosít ez a törvényhely.

Ennél "testre szabottabb" a 37.§ (1) és (3) bekezdése:

"Politikai hírműsorszám keretében, valamint a műsorszolgáltató más időszerű műsorszámaiban egyes művek a napi eseményekkel kapcsolatban, az alkalom által indokolt mértékben közölhetők. Ilyen esetben a szerző nevének feltüntetése sem kötelező."

"Időszerű az a műsorszám, amely egy adott időponthoz fűződő, meghatározott eseményről ad tájékoztatást vagy ismertetést, és csak ennek keretében, járulékosan használja fel egyes művek kisebb részleteit." Ez vonatkoztatható a televízió-, rádióműsorra mint az Szjt. által védett teljesítményre is.

A bemutatás, megjelenítés megengedett mértékére nincs konkrét szabály, ezt végül is a tájékoztatási alkalom szabja meg, s általában nem lehet több mint ami a mű, az esemény, a szereplők azonosításához feltétlenül szükséges (például színházi bemutatóról, koncertről készült híradófelvételnél). Vizuális művészeti alkotásoknál természetszerű a mű egészének megmutatása, de csak villanásnyi időre (például fotóművészeti kiállításnál). Ezt a terjedelmi korlátot a műsorra, műsorrészre mint védett teljesítményre is vonatkoztathatjuk.

Az "időszerű események" az időszerű műsorszám szempontjából a szokásos, mindennapi dolgok közül valamely figyelemre érdemes jellegzetességben ki kell tűnnie. Az eseménynek vagy a tudósítással egyidejűleg vagy röviddel ezelőtt kell vagy kellett lezajlania. Ezért például nem esik e kivétel körébe egy már régebben nyitva álló kiállításról, folyamatosan játszott színdarab egy előadásáról való tudósítás. A "politikai hírműsorszám" az időszerű műsorszám egy fajtája.

Meg kell említeni a szabad felhasználásnak az Szjt. 33.§ (2) bekezdésében foglalt általános feltételeit is. Eszerint a "felhasználás a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján is csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra." Ez az általános szabály a versenyjogias szemléletével még nyilvánvalóbbá teszi, hogy a szabad felhasználási szabályokat csak szűken lehet értelmezni.

6.
Összefoglalóan: A médiajog és a szerzői jog együttes alkalmazása oda vezet, hogy bár a szerzői jog szabad felhasználási esetei mindenféle közvetítésre, a nem kizárólagos engedély alapján történőre is vonatkoznak, a médiajog szűkebb szabályai miatt ezek csak a kizárólagos joggal közvetített műsoroknál érvényesülhetnek.

A kizárólagos jogon közvetített műsorokból a Médiatv. 9.§ (2) bekezdési kereten belül is legfeljebb csak annyi vehető át, amennyit az Szjt. 37.§ (1) bekezdése megenged. Sporteseménynél például egy-egy ilyen "szabad" összefoglaló csak az esemény, a szereplő, az eredmény és esetleg a verseny, mérkőzés döntő mozzanata villanásszerű azonosítása lehet. Egy-egy mérkőzésről több perces keresztmetszet már valószínűleg túlmegy ezen a határon. A több helyszínes kapcsolások esetén a szerzői jogi szabad felhasználás kapcsolásonként, helyszínenként megilleti a más televíziókat (rádiókat) vagyis egy-egy kapcsolással elválasztott közvetített helyszínt, eseményt lehet védett szerzői jogi teljesítmény-résznek tekinteni. Az átvétel, "közzététel" nem lehet alkalmas arra, hogy akárcsak részben is pótolja az eredeti közvetítést (nézőket vonjon el) és így "sérelmes legyen a mű, műsor rendes felhasználására".

Budapest, 2000. szeptember

Dr. Gyertyánfy Péter
szerzői jogász, c. egyetemi docens