2. Filmrészletek "idézése": modern filmalkotások és világháborús híradó-részletek

1. Videoklipben szerepeltetni kívánt modern filmalkotásokkal kapcsolatosan a jogi helyzet a következő:

A hatályos szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI. tv, a továbbiakban Szjt.) szabad felhasználásként (azaz a szerzői jogi jogosultak engedélyétől függetlenül) lehetővé teszi szerzői jogilag védett művek részleteinek idézését:

"A mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint a szerző megnevezésével bárki idézheti." (Szjt. 34. § (1) bek.)

Annak megítéléséhez, hogy jelen esetben minősülhetnek-e idézetnek a filmalkotások részletei, az alábbi szempontokra kell tekintettel lenni:

  • Idézési cél: idézni csak az átvevő mű célja által indokolt terjedelemben szabad: azaz idézés célja lehet az átvevő mű tartalmának magyarázata, kritikus hivatkozás, saját álláspont alátámasztása, mű mottója, önálló variáció kiindulópontja, stb.
  • Az idézésnek szintén feltétele az átvevő mű önálló jellege: saját egyéni-eredeti alkotói munka nélkül ez nem lehetséges, az idézetnek ugyanis csak kiegészítő, nem lényegi jellege lehet. Azaz a csupán idézetekből összeválogatott mű például nem egyéni-eredeti jellegű, ezért nem minősülhet önálló átvevő műnek, így idézésről sem beszélhetünk. Ez esetben mindenképpen szükség van a jogosultak engedélyére is.
  • A forrás és a szerző megjelölése semmilyen esetben sem mellőzhető, ezt az adott műfajban szokásos módon kell megtenni.

Mindezek alapján látható, hogy az idézés törvényi szabályai általános jellegűek, mindig csak az adott esetben dönthető el konkrétan, hogy idézetről van-e szó. Éppen ezért filmrészletek esetében - az esetleges későbbi jogviták elkerülése végett - ajánlott beszerezni a jogosultak engedélyét is.

2. A világháborús híradórészletek: egyéni-eredeti alkotásnak nem minősülő olyan filmekről van szó, amelyek előállítóinak az Szjt. alapján ún. szomszédos jogai vannak. Ezen filmek védelmi ideje annak az évnek a végétől számított ötven évig terjed, amelyben a filmet forgalomba hozták, illetve - ha ezalatt nem hozták forgalomba a filmet - annak az évnek a végétől számított ötven évig, amelyben a film elkészült. (Szjt. 84. § (1) bek. d) pont)

Mindezek alapján vélelmezhető, hogy a világháborús híradórészletek védelmi ideje lejárt, ezáltal azok szabadon (engedély és jogdíjfizetés nélkül) felhasználható közkinccsé váltak.

 

2000. július

ARTISJUS Jogi Főosztály